Minden bizonnyal nem kell sem bemutatni, sem indokolni ennek a műnek az értékeit, hiszen ez az esszé a legtöbbet idézett mű, ami a magyar társadalom felelősségéről szól a magyar zsidóság elpusztításáért az oly gyászos emlékű 1944-es esztendőben, s az odáig vezető történelemben. S mint a sokat idézett művekkel lenni szokott, annál kevesebben olvassák, mélyülnek el igazán bennük. Bibó István emblematikus munkája az 1989-es rendszerváltással megnyílt kibeszélés és természetszerű összezavarodás korszakában, szinte aktuálisabb, mint amikor 1948-ban, oly korlátozott nyílvánosságban nyomdafestéket látott. Hitünk szerint ennek a könyvnek sokszor meg kell jelennie, s még jó néhány száz évig valamennyi újabb nemzedékhez el kell jutnia. Mi a jelenünkért vagyunk felelősek, ezért azt szeretnénk, hogy a jelen nemzedékéhez szóljon, azt tegye jobbá, nemesebbé ez a folyamatosan igaz és emberi szó, hang: önkereső megértés. S vele a világunkat tegye elviselhetőbbé, értelmesebbé. Népszerű" kiadásunkkal ez volt a célunk. S ezzel nemcsak Bibó István igazsága mellett teszünk hitet
István Bibó was a Hungarian lawyer, civil servant, politician and political theorist.
During the Hungarian Revolution he acted as the Minister of State for the Hungarian National Government. When the Soviets invaded to crush the rebellious government, he was the last Minister left at his post in the Hungarian Parliament building in Budapest. Rather than evacuate, he stayed in the building and wrote his famous proclamation, "For Freedom and Truth", as he awaited arrest.
Bibó was arrested on 23 May 1957 and sentenced to life imprisonment on 2 August 1958 but released in the 1963 amnesty.
Bibó received a law degree from the Franz Joseph University and later taught there. He also received a PhD from the Graduate Institute of International and Development Studies, in Geneva.