„A magány, amit érzett, szavakkal leírhatatlan volt. Szerencsére nem is kívánta tőle senki, hogy megfogalmazza a kínt, ami egészen apróra préselte a lényét. Ült az ezüstös csillogású, fagyba dermedt metánhullám peremén és a fekete eget bámulta.” Böszörményi Gyuláról, a mára klasszikussá vált Gergő és az álomfogók, valamint a kirobbanóan sikeres Ambrózy báró esetei és sok más népszerű regény szerzőjéről kevesen tudják, hogy a science fiction nagy kedvelője és művelője. A szerző 2016-ban az Isȧ, por ës homou című novellájáért megkapta a hazai SF-irodalom legrangosabb kitüntetését, a Zsoldos Péter-díjat. Kiadónk ezen alkalomból jelenteti meg Böszörményi Gyula első science fiction novellagyűjteményét. Bölcsesség, szellem, mély érzések. Olvassa mindenki, még ha azt hiszi is, hogy nem szereti a sci-fit. Te is, kedves Olvasó! Meg fogsz lepődni.
He was a Hungarian author and journalist. He wrote the "Gergő-series". In 2002 he became known by his book "Gergő és az álomfogók" [Gergő and the Dreamcatchers]. In 2003 the second volume of this series became in Hungary the "Book of the Year". In this year he also got the IBBY award in the category for the "Best Children's Book of the Year". In 2007 he got the "József Attila-prize" and he recieved the special prize of the chairman of Bács-Kiskun county.
ezt a könyvet 2017-ben vettem meg, a Leányrablás Budapesten őrületem közepén, de valamiért sosem olvastam el, és utólag örülök, mert nem hiszem hogy egyetemi irodalmi/filozófiai background nélkül érthető lett volna az általános mondanivalója ennek a kötetnek. nem mindegyik novella fogott meg, de amelyik igen az NAGYON. érdekes, elgondolkodtató, furcsa, néhol kicsit miafasz… jó volt végre hat év után kipipálni :)
Ezek a novellák mind olyan majdnem jók, de mégsem. A hetedik darabnál mozdult meg bennem először (és utoljára) valami: ott, a Jó éjt,kapitány!-ban valahogy a szerkezet, a tartalom és a kivitelezés nagyon egyben volt, a novellavégi kis csavar pedig szépen kipattintotta a sztorit az amúgy elhasznált tematikából. Az ötletesebbek közül kiemelném még a Tű és pajzs-ot, és az inkább fantasy jellegű Üvöltő szörnyeteg-et, illetve kettő is van, ami nem annyira önmagáért, hanem az asszociált, korábbi olvasmányaim miatt fogott meg: a Vörös kendővel válladon határozottan felidézte egyik kedvenc regényemet, a Solarist, míg a Nemzedékek Asimov robotikai és robotetikai problémáira emlékeztetett. Néhány darabot viszont kifejezetten gyengének találtam, ilyen volt például A bolond, vagy maga a címadó Mindörökké várni. Nem lennék egyébként ilyen kritikus, ha nem újrakiadásokról lenne szó. A novella műfajában igenis helye van a kísérletezésnek, és általában alacsonyabbak az elvárásaim. De ezek az írások, ha jól értem, egyszer már valahol megmérettettek, tehát ha egy "válogatás" kerül a kezembe, egyenletes és magas minőséget várok.
A novellák kiadási környezete egyébként sajátos. Nyilvánvaló, hogy nem ifjúsági a gyűjtemény, és amennyire meg tudom ítélni, semmi köze a Young Adult irodalomhoz. Bár a borító a "Best of Young Adult" alsorozatába pozicionálja a könyvet, szerintem se a YA-tematikához, se célzott korcsporthoz nem kötődik. A kiadói koncepciónak valószínűleg inkább ahhoz lehet köze, hogy egy már kialakult, stabil olvasótáborra épít, és elnézve a magas százalékot és az értékelések lelkes szavait, be kell látnom, hogy a koncepció eredményesnek tűnik. Én egyszerűen csak jó sci-fi novellákat szerettem volna olvasni egy jó írótól, és nem Ambrózy báró megalkotójának egy másik oldalát kerestem. Ennek megfelelően bennem jócskán maradt hiányérzet.
Egy picit csalódtam, sokkal többet vártam a kötettől. Valahogy végig az volt az érzésem, mintha kimaradnék egy belsős poénból és ezért nem érteném, hogy miről van szó. Nem volt a történetek végén a csattanó sem, amit én például hiányoltam. Ugyanakkor elgondolkodtatóak a történetek és megbújik a háttérben pár tanulság is.