Miksi ja miten Euroopan unionin lempilapsesta tuli sen kauhukakara?
Unkari on viime vuosina ollut uutisten kestoaihe: milloin puhuttaa demokratian alamäki, milloin äärioikeiston nousu, sananvapauskysymykset tai maahanmuuttokriisi.
Unkarin politiikassa maan historian tulkinnoilla on poikkeuksellisen tärkeä tehtävä. Entinen suurvalta nosti historian jopa osaksi EU-hakemustaan. Euroopassa aiempi mallioppilas on politiikan muutosten takia leimattu erikoisuudeksi ja poikkeustapaukseksi. Asian voi nähdä toisinkin: onko Unkari ollut koko Eurooppaa ravistelevan murroksen edelläkävijä?
Tasavallan loppu? kertoo, mikä Unkarin demokratisoinnissa ja eurooppalaistamisessa meni pieleen ja miksi EU-vastaisuus kiteytyy juuri Unkarin pääministeri Viktor Orbániin. Voidaanko jo puhua Unkarin mallista, joka leviää naapurimaihin? Teos laajenee kuvaukseksi koko maanosasta ja puhuttelee kaikkia, joita kiinnostaa Euroopan tulevaisuus brexitin jälkeen.
Van abban valami bizsergető, amikor egy külföldi időt szán arra, hogy Magyarországról írjon könyvet – perverz módon még akkor is, ha az erőteljes kritika hangján szól. Nyyssönen, a Turkui Egyetem docense szemmel láthatóan beleásta magát az Orbán-rendszer anomáliáiba, tud mindent, ami tudható, és nem fél leírni se. (Naná, nem tőlük kapja a fizetést.) Lelkiismeretesen és alaposan végigmegy a demokráciadeficiteken, már-már zavarba ejtő részletességgel sorjáz adat adat után, mégpedig kellőképpen alátámasztva. Mégis csalódott vagyok.
Mert ez tipikusan az a könyv, ahol a szerző egyszerűen elveszett a részletekben. Ami persze valahol nem csoda – néha nekem is az az érzésem, a rendszer tudatos célja, hogy elárasszon minket százféle piszlicsáré bosszantásaival, ezzel is elterelve a figyelmet az egész konstrukció alapvetően hibás voltáról. Mert ugyan kinek van energiája átfogó kritikát kidolgozni, miközben maga a kritika tárgya folyamatosan kekeckedik vele, böködi a vonalzóval és papírgalacsinokkal hajigálja? Hát így.
Mindenesetre ebből a könyvből sajnos fájón hiányoznak az erős konklúziók és újszerű nézőpontok, az, hogy a különálló mozaikokból összeálljon valami, amiben felismerjük a jelenség igazi kvintesszenciáját. Ezek nélkül pedig ez a kötet lehet ugyan alkalmas arra, hogy 1.) mankót adjon egy külföldinek kormányunk ügyes-bajos dolgainak listázásával 2.) felelevenítsük segítségével azokat a többéves marhaságokat, amiket a rendszer elkövetett, csak épp olyan régen, hogy az új marhaságok miatt azóta elfelejtettük őket – de arra alkalmatlan, hogy revelációt okozzon egy olyan olvasónak, aki eddig sem volt rest tájékozódni a magyar belpolitikai útvesztőben.
Todella kiinnostavasti kirjoitettu kirja, jossa mennään syvälle Unkarin konservatismin ideologisiin ja hisoriallisiin juuriin, mutta kirjailija innostuu aivan liikaa tämän aspektin kuvaamisessa ja varsinaisesta "tasavallan luhistumisesta" on hyvin vähän tietoa. Tuntuikin että kirja alunperin oli aivan muusta asiata kuin sen demokratian kaventumisesta. Otsikon kysymysmerkki on sentään hyvä, koska kirja kiertelee ja kaartelee sitä niin innokkaasti, että jää kokonaan lukijan omalle harkinnalle onko siinä esitetyt huolestuttavat merkit vallan keskittämisestä merkkejä demokratian luhistumisesta