Amikor még csak az állatok éltek

by Zsófia Bán

Mit mondanak a képek, és mit mondhatunk a képek helyett? Hány képünk van saját magunkról és saját kultúránkról? Bán Zsófia új elbeszéléskönyvében számtalan módon teszi fel és válaszolja meg ezeket a kérdéseket.

A tizenöt elbeszélésből álló kötet már címében is felvillantja a Bán Zsófia-történetek egyik visszatérő motívumát. Bán elbeszéléseiben az ember legintellektuálisabb személyiségjegyei közvetlenül találkoznak a benne, bennünk élő animálissal, a mélyben lakozó érzéki-zsigeri teremtménnyel. A két tartomány közötti közvetítésre az az elbeszélői nyelv és pozíció vállalkozik, amely (ön)ironikus kettős ügynökként hol a tudat absztrakt szerkezetét helyezi előtérbe, hol pedig a testek, a nyelven-inneni diskurzusok cserebomlásait írja le. Egyazon ütemben képes ábrázolni és értelmezni. Így pillantjuk meg a Röntgen-sugár feltalálását családi fénytörésben, az apa fotóját a munkaszolgálatról, a Bartók-darabba belesülő zongoristát, az ismerkedést a kínai vendéglőben, a vallomást a taxiban, Karády Katalint Brazíliában, és egy fényképészt az Antarktiszon. A történetek mögött pedig fokozatosan kirajzolódik egy huszadik századi közép-európai család gyakran traumákkal terhes sorsa, az anya és a lány perspektívájából, az apák hiányával. Így lesznek a kötet írásai folyamatos dialógusok, termékeny párbeszédek. Így lesz az olvasó maga is közvetítő. Tolmács és útitárs.

216 pages, Hardcover

First published March 24, 2014

About the author

Zsófia Bán was born in Rio de Janeiro in 1957 and grew up in Brazil and Hungary. A writer, essayist, and critic of art and literature, she made her fiction debut in 2007 with Esti iskola [Night School: A Reader for Adults], followed by Amikor még csak az állatok éltek [When There Were Only Animals, 2012].

Zsófia Bán’s writing often addresses topics related to visuality, visual arts, photography, personal and cultural memory, historical trauma, as well as gender. She has written a number of essays related to the topic of literature and visuality, including those on W.G. Sebald, Susan Sontag, Imre Kertész and Péter Nádas. Her short stories and essays have been widely anthologized, and translated to a number of languages, including German, English, Spanish, Czech, Slovakian and Slovenian.

She lives and works in Budapest, where she is Associate Professor at Eötvös Loránd University, Department of American Studies.

Le Rouge et le Noir (Moving House and Farewell)

On the Eve of No Return

......

Wikipedia

Eötvös Loránd University

Reviews

[fióka · Rating 4 out of 5]

Úgy néz ki, nekem bejön Bán prózája. A teljesség igényének abszolút hiányával: szerettem azt, hogy összekötő elemként szinte minden novellában felbukkan egy csöppnyi Brazília, lett légyen szó gyerekkorról vagy a Karády-novellákról, vagy egy idegesítő gyerekkori magyar ismerősről a repülőn. Azt hiszem, igazán pontosan ezek sikerültek jól, és még véletlenül sem azért, mert valami exotikum volna bennük, dehogy, csupán úgy látszik innen, kívülről, hogy ez a kevert, magyar-brazil szcéna az, ahol nem csak hogy szívesen, de könnyedén és otthonosan mozog írójuk. És ez jó. Ahogyan jó a cím megfejtése is, nekem mindenképpen kedves, de ehhez már el kell olvasnotok legalább az utolsó novellát.

[gofri · Rating 3 out of 5]

Ez sajnos nagyon unalmas.