Buenos Aires, 1894. Craig detektív halála után tanítványa, a Párizsi rejtélyből már ismert Sigmundo Salvatrio vezeti a híres nyomozó irodáját. Első megbízását egy kissé bolondos költőtől kapja, aki eltűnt barátját keresi. A rutinfeladatból titokzatos, szövevényes bűnügy lesz, amelynek középpontjában egy régiségkereskedőből, egy vadászból, egy pszichiáterből, egy költőből és egy igen gazdag üzletemberből álló társaság, a kertek filozófusai állnak. Valamennyien lehetséges áldozatai, ugyanakkor tettesei is lehetnek az elképesztő, brutális gyilkosságsorozatnak. A mesterien szőtt cselekményszálakból végül a legváratlanabb megoldás bontakozik ki...
A journalist and comic-strip creator who became editor in chief of one of Argentina’s leading comics magazines, Pablo De Santis is the author of six critically acclaimed novels, one work of nonfiction, and a number of books for young adults. His works have been published in more than twenty countries. He lives in Buenos Aires.
Megszerettem az írót, tetszett a stílusa, színes és érdekes. Ne várjon senki pörgést-ahogy mások is írták, nem tipikus krimi. Dél-amerikai világ, mitológia, kertek története*, különös hangulatú az egész könyv.
Egy könyve van még magyarul a szerzőnek-engem érdekel, de sajnos nem hiszem, hogy lenne majd még-az ilyen „köztes létű” művek nem népszerűek,nem illenek sémákba, nem követik a divatot, nem éri meg a kiadónak:( Ilyesmi volt nemrég A halál és a pingvin-szépen népszerűsítettük itt páran, lett is új kiadás, és sajnos persze az ukrán háború is közrejátszott ebben. Én az ilyen kortárs irodalmat szeretem, Kurkov, Borisz Akunyin, a Bojangles szerzője, talán még tudnék egy keveset említeni. *Kertek: ami túlírt és dögunalmas volt nekem a divatos sikerkönyvnél, az itt lekötött.
Jó pár éve olvastam a Párizsi rejtélyt, ez kicsivel jobban tetszett. A környezet mindenesetre érdekes, a szerző nem ír rosszul, és egy idő után egész jól beindul a cselekmény is. Van hulla bőven, meg ideológia is a gyilkolászáshoz – vagy a kertek csak elterelik a figyelmet? Aki nem a skandináv krimik izgalmát és pörgősségét keresi, és nem zavarja, hogy meg tudja fejteni a rejtélyt, nyugodtan megpróbálkozhat vele.
Creo que lo que menos me gustó del libro, es que no me producía ninguna emoción. Nunca me puse triste por un personaje, no me enojé con nadie ni ninguna situación, ni siquiera sentí impresión. Al principio me parecía poco interesante, no entendía la fascinación de la gente con los jardines, era un concepto muy extraño. Después mencionaban mucho a la Atlántida, super raro. El crímen igual estaba muy interesante, y me gustaba la relación con los mitos griegos. El detective parecía que ni investigaba, me hubiera gustado estar más en su mente, ir viendo las conjeturas que hacía y yo poder hacer las mías, pero se sintió como que de repente estaba resuelto el enigma y listo. También sentí como que había muchos personajes que nada tenían que ver con la historia y se me confundían porque encima todos se llamaban parecido. Básicamente eso, estuvo bueno pero hasta ahí, podría haber estado mucho mejor. Ah y me gustó el contexto histórico nunca había leído nada en esa época y lugar
Un pendiente de mi escritor contemporáneo favorito editado. Narrado con la maestría de quién conoce el género policial a sus anchas. Disfruté reencontrarme con Salvatrio y los demás personajes de El Enigma de París, en una atmósfera atrapante de la Buenos Aires de fin de siglo, las referencias a obras anteriores del autor (Anticuarios y La Sexta Lámpara) como parte de una mitología no solo propia, sino compartida, es un plus que si lo venís siguiendo, te suma. El tratamiento de lo mitológico en la trama. La serialidad de sospechosos como un juego de pistas tipo Clue. Con escenas muy cinematográficas. Tal vez, el desenlace se precipita rápidamente sin darle tiempo a uno a despedirse de los personajes. Con todo, si buscas qué leer, es una obra que vale el tiempo invertido y sin necesidad de haber leído el título anterior.
I read this in three days, which is rare for me. This was the second book of a duology, and the first one is my absolute favorite. I recommend both De Santis books to everyone who enjoys the detective genre, simply brilliant.
Sokkal jobban tetszett, mint a Párizsi rejtély. Több cselekmény, izgalmas történések, szépen felépített és lekerekített történet. Nem is hiányoltam belőle semmit. Tetszettek az idézetek a részek előtt.