Against Liberalism

by John Kekes

Liberalism is doomed to failure, John Kekes argues in this penetrating criticism of its basic assumptions. Liberals favor individual autonomy, a wide plurality of choices, and equal rights and resources, seeing them as essential for good lives. They oppose such evils as selfishness, intolerance, cruelty, and greed. Yet the more autonomy, equality, and pluralism there is, Kekes contends, the greater is the scope for evil. According to Kekes, liberalism is inconsistent because the conditions liberals regard as essential for good lives actually foster the very evils liberals want to avoid, and avoiding those evils depends on conditions contrary to the ones liberals favor. Kekes argues further that the liberal conceptions of equality, justice, and pluralism require treating good and evil people with equal respect, distributing resources without regard to what recipients deserve, and restricting choices to those that conform to liberal preconceptions. All these policies are detrimental to good lives. Kekes concludes that liberalism cannot cope with the prevalence of evil, that it is vitiated by inconsistent commitments, and that―contrary to its aim―liberalism is an obstacle to good lives.

Genres: Philosophy, Politics

256 pages, Paperback

First published March 1, 1997

About the author

John Kekes is Professor Emeritus of Philosophy at the University at Albany, SUNY, and Research Professor at Union College, Schenectady, New York. He is a noted conservative thinker, with interests mostly in ethics and political philosophy.

Reviews

[Ozymandias · Rating 1 out of 5]

A horrifying read. Undoubtedly the author would reject this label, but when you try to envision what sort of society would come out of a rejection of these values you get not Conservatism or Republicanism but fascism, pure and simple. Or possibly some kind of entrenched aristocracy. The liberalism discussed here is less modern Democratic progressivism and more classic liberalism, aka. something not too different from modern conservatism. In short, this guy's somewhere to the right of Attila the Hun.

Concepts rejected include:
Egalitarianism (it falsely implies that all people are morally equal)
Individual Responsibility (it is no less evil to commit evil for reasons beyond your control than to do so for autonomous reasons, so punishments should be the same and mercy limited)
Human rights (granting "agents who present the threats" rights makes their work easier)
Equality (still a value, but not as important as it's made out to be. some people deserve lesser treatment)
Pluralism (this is more a criticism of liberal, and this time he definitely means Democrat, hypocrisy, where they praise pluralism but deny the right to those considered threats)
Benevolence (if you are kind towards people who do evil you are complicit in their evil, and even more, kindness itself is a crime if it leads to evil results)

Concepts defended:
Collective punishment (whether people chose or are forced into a group with evil views, it makes rational sense to punish them for the behavior of other group members)
Massive wealth inequality (the true crime is poverty, not higher gradations in wealth, but nobody can be held morally responsible for that because of scarcity of resources so we just have to live with it since stealing from what people have justly earned is Evil)
Cruelty (if the outcome is positive, how can the methods used matter?)
Inequality of justice ("wicked" people deserve more punishment than "just" ones, even if their wickedness was contingent on circumstances beyond their control)
Discrimination ("wicked" people should not have access to the same state resources as "good" ones)

I suppose if I had to say something positive about this book, it's that it provides a thorough critique of the contradictions in our modern human rights viewpoint. This isn't inherently a bad thing since all viewpoints have their logical inconsistencies (example: his argument argument for collective responsibility explicitly rejects white male American responsibility for discrimination against blacks and women because "it is not true that discrimination has ever expressed central American values"). However, the fact that his criticism comes in the form of contemptuous rejection (and how his intellectually superior, "emotionless" authorial persona would loath that characterization) makes its value limited except as an extreme case for rebuttal.

The book is intellectually rigid and extremely articulate and researched. I'd normally make something of that, but frankly the man's such a nightmarish a-hole who would send us all happily back to the Dark Ages that I can't maintain my usual sense of detachment. Being an intellectual a-hole does not make you less of an a-hole.

[Kuszma · Rating 3 out of 5]

John Kekes könyve szándéka szerint egy kivédhetetlen pörgőrúgás a'la Chuck Norris, ami a napnál világosabban rámutat majd a liberalizmus inkonzisztenciáira – legfőképpen arra, hogy a liberalizmus elsődleges alapértéke, az autonómia, és elsődleges negatív célja, a rossz elkerülése kibékíthetetlen ellentétben van egymással. Ahhoz nem vagyok elég elvakult, hogy ne értsek egyet Kekessel abban, hogy a liberalizmus valóban inkonzisztens – például a maximális autonómia a maximális egyenlőséggel egész egyszerűen nem hozható szinkronba egymással. Mert vagy tisztelem a milliárdosok autonómiáját, hogy újabb milliárdokat szedjenek össze, miközben ugyanannyit adóznak, mint a mezei csórók, vagy progresszív adózással elszedem tőlük milliárdjaik egy részét, hogy a mezei csórók egy kicsit közelebb kerüljenek hozzájuk anyagilag, és ezáltal jobban ki tudják bontakoztatni saját autonómiájukat. A kettő együtt nem működik. Szóval ezzel nem vitatkoznék. Mégis, Kekes fejtegetései minden elmésségük és ötletességük ellenére egyáltalán nem kerültek közel ahhoz, hogy meggyőzzenek engem a konzervativizmus felsőbbrendűségéről, mi több, én konkrétan légboxolásnak éreztem legtöbb megcáfolhatatlannak szánt filozófiai bravúrmutatványát. Mégpedig azért, mert számomra a liberalizmus inkonzisztenciája nem hír. Mi több: szerintem az a természetes, hogy minden plurális társadalmi idea szükségszerűen inkonzisztens önmagával, egyszerűen azért, mert végtelen számú társadalmi érdek között navigál. Ilyen az élet, na. Ebből fakad, hogy az összes társadalmi idea – a liberalizmus éppúgy, mint a konzervativizmus – demarkációs problémákból áll, olyan esetekből, amikor az említett idea lemegy a gyakorlati élet egy bizonyos szegmensébe, és ott helyben megkísérli megoldani azt úgy, hogy saját alapelvei lehetőleg minél kevésbé sérüljenek. (Valamennyire mindazonáltal biztosan sérülni fognak.) Régen rossz, ha ez nem így történik – ez ugyanis azt jelenti, hogy az állam pont leszarja polgárai sajátos problémáit. Én mindenesetre még egyetlen liberális gondolkodóval sem találkoztam, aki szerint egy rablógyilkos ugyanannyit érne, mint egy ötgyermekes családanya (ez Kekes kedves példája) – egyszerűen arról van szó, hogy a liberalizmus autonómiaelve szerint minden egyes embert úgy kell tekinteni, hogy ugyanannyit ér, és UTÁNA lehet (mi több, MUSZÁJ) azzal foglalkozni, hogy rablógyilkos-e, vagy családanya. Ez a megkülönböztetés az, amit Kekes mintha egyáltalán nem fogna fel, és azt hiszem, ez az a sarkalatos pont, ahol elcsúszik számomra az egész fejtegetése*.

Ráadásul Kekes egyáltalán nem foglalkozik azzal, hogy a liberalizmus a maga inkonzisztenciájával együtt épp a konzervativizmus inkonzisztenciájára válaszul született**. Jelesül arra, hogy a konzervatív tradíció alapja (így Kekes elgondolásáé is), hogy létezik csoport, aki képes objektíve megmondani, milyen érdemek alapján kapjanak egyesek több autonómiát, mint mások. Csakhogy ez egy illúzió. A komplett emberi történelem arra tanít (beleértve e pillanatot is itt, Magyarországon), hogy a hatalomba került csoportok ítélőképessége torzul – a hatalom válik számukra prioritássá, és nem az elvek. (Ez, megjegyzem, a liberális pártokra éppúgy jellemző lehet, mint a konzervatívokra.) Amikor Kekes azt állítja, hogy a megnövelt autonómia csak elősegíti a rossz növekedését, mert az autonóm emberek több rosszat is el tudnak követni, bizonyára igaza van, csak nem a lényeget ragadja meg. Mégpedig azért, mert lényegtelen, hogy egyes autonóm emberek gonoszak-e, vagy sem – a lényeg az, hogy az autonóm emberek eredményesebben képesek védekezni a rossz ellen, mint akik nem azok. Biztos van olyan, hogy a rablók és gyilkosok élnek vissza a maximális autonómiával***, de a XX. század azt példázza, hogy globálisan a HATALOM a legveszélyesebb ellenfelünk, és a hatalom túlkapásai ellen (legyen az akár konzervatív, akár liberális) csak autonóm emberek közössége képes fellépni. (Nem véletlen, hogy a totalitárius államok még a politikai pártoknál is előbb szokták felszámolni a civil kezdeményezéseket.)

Azonban minden fenntartásom ellenére el kell ismerjem, hogy a Kekes által meghirdetett érdem alapú (konzervatív) pluralizmus legalább egy világnézet, amivel így vagy úgy, de vitába lehet ereszkedni. Fontos szempontokat vet fel, és ha a fenn említett alapvető definitív kifogásaimtól eltekintünk, a maga módján kiemelkedő elméleti konstrukció egy egészen fölényes tudásra épülve. Nem ez a legfőbb rossz, ami elképzelhető, mert ami a pluralizmust illeti, közös talajon áll a liberalizmussal, csak a hangsúlyokat tolja el. A legfőbb rossz alighanem a pluralizmust tagadó illiberális berendezkedés, és a világnézetté nem rendeződő populizmus, amivel pont ezért nem lehet érdemi vitát folytatni, mert körvonalazott világnézet híján mindig azt állítja, ami saját hatalomban maradását segíti. (Hogy mit gondol közben, nem tudni. De talán nem is lényeges.) Ezek azok az irányzatok, amelyek jelen pillanatban éppúgy veszélyeztetik a konzervativizmust, mint a liberalizmust – tanácsos lenne talán egy közös koncepciót kidolgozni ellenük. A liberalizmusnak a szemére szokás vetni, hogy egalitárius alapelvei miatt hajlamos eltolódni a szélsőbal irányába – ma viszont azt látjuk, hogy a konzervativizmus legalább ennyire védtelen a nacionalista szólamokkal operáló populizmussal szemben, aki úgy sajátítja ki a „konzervatív” hívószót, ahogy nem szégyelli. Érdemes lenne Kekes kezébe nyomni azt a kormányzati szóróanyagot, ami magát „konzervatív közéleti napilap”-nak nevezi, valami általam felfoghatatlan okból. Biztos felköhögné a reggeli kávéját. És ezen is érdemes elgondolkodni.

* Azért külön haragszom Kekesre*****, hogy úgy próbálja elvenni az esetleges ellenvetések élét, hogy leszögezi: a liberalizmus tulajdonképpen hit, tehát akik benne hisznek, azokat éppúgy lehetetlen meggyőzni, mint egy ateistának a keresztényeket. Ezzel a sportszerűtlen kijelentéssel voltaképpen száműzi ellenfeleit azok közül, akikkel érdemes konstruktív vitát lefolytatni – a filozófiából a misztikumba. Számomra viszont ez az állítás nem csak azt sugallja, hogy a liberálisokat nem lehet meggyőzni valamiről, hanem azt, hogy Kekes nem kíván érdemben reagálni az esetleges erős ellenérvekre, ugyanúgy, ahogy az ateisták nem kívánnak reagálni a keresztények ellenérveire és viszont. Tehát tulajdonképpen kinek a hitéről beszélünk?
** Elképzelhető, hogy erre a kérdésre Kekes másik, általam olvasatlan könyve kitér, de ebben a kötetben nem találtam választ rá.
*** Arról nem is beszélve, hogy az autonómia korlátozása esetleg megnehezíti egy gonosz ember dolgát, hogy gonoszságot kövessen el – de azon az áron, hogy közben tíz másik ártatlant is akadályoz, hogy olyan vallási-, nemi- vagy kulturális életet éljen, ami neki tetsző.
**** Azért már nem is haragszom, hogy a liberálisokat rendre valamiféle jószándékú, de debil kisgyerekekként mutatja be, akik képtelenek megvédeni magukat a külvilág veszélyeitől. Ezt már megszoktam – a paternalista beállítódású konzervatívok egyébként is gyakran néznek kisgyereknek boldog-boldogtalant.

[Ben · Rating 3 out of 5]

Against Liberalism is a serious criticism of liberal philosophy - and the work philosophy needs to be emphasized. This it not a political polemic. It takes aim at what John Kekes believes to be the errors and inconsistencies of liberalism. Kekes' case is roughly that liberalism is based on the twin goals of enabling good lives and increasing personal autonomy. As Kekes argues, however, these are goals that may in theory (and obviously do in practice) move in different directions, at least occasionally. Only what Kekes calls "the liberal faith," the idea that man is by nature good and therefore has only to be freed in order to pursue the good life, can lead to the conclusion that autonomy and the good life (not to mention a whole range of other virtues) move always in the same direction. But if liberals admit that autonomy must sometimes be curtailed in order to protect conditions that lead to good lives, then the primary rationale for liberalism is undermined. Kekes scores similar blows against liberalism's bad prioritization of values, its poor understanding of evil, responsibility, and justice, and other inconsistencies between its own objectives.

Rejecting other reviewers' histrionic concerns about Kekes' analysis leading to fascism does not necessitate the denial that there are downsides to the book. First and foremost is Kekes' annoying habit, shared by his fellow philosophers, of making the understandable complex. Why philosophers struggle so mightily to communicate ideas clearly is a mystery that may never be solved. More substantially, it sometimes seems in his advocacy for a morality defined as that which results from actions which benefit or harm human beings and for a pluralism that avoids overriding value judgments that Kekes is at root a utilitarian - this despite the fact that he criticizes utilitarianism. This certainly is not an argument that moral actions are unrelated to their effects on people, but that hardly seems enough to form the foundation of a satisfying definition of morality, which would seem to ultimately require some transcendent source. Of course, when transcendent sources, be they philosophical or theological, are introduced they bring human beings into conflict with each other, and Kekes' advocacy for pluralism - for seeking compromise on basic values without attempting to mandate a single overriding value - is obviously a prudent way of dealing with these conflicts. Whether that attempt can succeed over the long run, whether societies can survive with widely divergent systems of fundamental principles, remains to be seen.

Whatever the case, Against Liberalism presents and interesting and effective argument against the errors of liberal philosophy. One wishes only that Kekes didn't write like a philosopher.

[James S. · Rating 3 out of 5]

Intelligent and well-reasoned, but dry and clumsily written. With such an important topic, I feel that more historical examples would have been useful.