"Tudod. Az ember születik valahol. Az a család. Meglát valakit, úgy érzi, hogy szereti, összeköltözik vele egy födél alá, s gyermekei lesznek. Ez a család. Aztán később kiderül, hogy hiába élnek mind egy födél alatt, mindegyiknek külön útja van. Minden embernek van egy útja, tudod, amelyiken járnia kell. Nem lehet letérni róla. Az ember azt hiszi, hogy akik egy födél alatt élnek, azoknak az útjok is egy. De ez nem így van. Nem a födelen múlik, hanem az utakon. A födél nem tartja össze az utakat, ha azok nem úgy indultak, hogy egymás mellett haladhassanak hosszú ideig."
Letehetetlen, észre sem veszed és a kezedhez ragad, a szemeid pedig nem akarnak egyebet olvasni, míg az utolsó szótag is le nem ülepszik. Pedig nem mondhatni, hogy akcióban dúslakodó cselekménye lenne, mégis nagyon érdekesen kerülünk beszippantásra egy olyan világba, amely a mai városlakóktól tán nem is állhatna távolabb. Nagyon jó érzés az egyszerű világ egyszerű de annál rendkívülibb embereiről olvasni. Tényleg bánom, hogy nem vettem hamarabb kézbe ezt a trilógiát.