Koponyák hegye

by Ördögh Szilveszter

„Azt akarom, hogy ne bennem bízzanak, hanem ömagukban! Azt akarom, hogy ne csak engem szeressenek, hanem egymást, mindenkit! Én csak példa vagyok, Júdás, egy ember! Nem isten! Hiszen tapasztalhattad: már Messiásnak tartanak! De én ember vagyok! Ember, nem isten! Nem akarom, hogy imádjanak, hogy féljenek tőlem, hogy rajongjanak értem, hogy fohászkodjanak hozzám! Én csak azt akarom, hogy emberként szeressenek, és emberként szeressék egymást! Nem akarom, hogy végképp Isten fiának higgyenek, hiszen ez hazugság!”

142 pages, Unknown Binding

Published January 1, 1976

Reviews

[Mihály Szabó · Rating 2 out of 5]

Az elején biztos voltam benne, hogy 1 csillag lesz, de a végére azért javult némileg az összkép. Persze nem tudok objektíven viszonyulni egy könyvhöz, ami alternatív Jézus-képet mutat be, ahol Jézus csak egy ember, aki miatt Mária elhagyta az apját, akit egyedül Júdás ért meg igazán stb. Ebből a szempontból nagyon hasonlít a Jézus Krisztus szupersztár musicalhez (3 évvel később jelent meg, mint az, nem tudom, ismerhette-e a szerző). Akárhogy is, hiába nyúl sokszor viszonylag ügyesen az evangéliumi "alapanyaghoz", sokszor kilóg a lóláb. Például a csodák valós vagy szemfényvesztés volta végig homályban marad - de ha valóban csodák, milyen erővel teszi ezt ez az ember, ha pedig szemfényvesztés, akkor hitelteleníti az egész személyiségét, sőt logikátlanná is teszi a motivációit, hiszen nem vágyik Messiás-szerepre. Apróság, de rontja a hitelességét a szövegnek az is, hogy a megfeszített szíven döfését kegyelem gyakorlásának állítja be az agóniát megrövidítendő (noha ez épp a halál beálltának ellenőrzésére szolgált), és a fájdalom fokozásának eszközeként a "lábszár és a kar" csontjainak eltörését, ami viszont éppen a halál meggyorsítását szolgálta (nem tudja kinyomni magát az áldozat, ezért hamarabb megfullad).

Ebben az alternatív valóságban is kialakul a feltámadásba vetett hit (mint a Veronika-fejezetből kiderül), de hogy mire alapul, az rejtély.

A fenntartásaim ellenére néhány fejezet még tetszett is, például a szemtanúé vagy Cirenei Simoné. El kell ismerni, sokféle regiszterben képes írni a szerző, a legsikerültebben talán az egyszerű ember nyelvén és a hatalmi pozícióban lévő agresszív katonáén, de az egyszerű (szinte együgyű) halászember nyelvezete is hitelesnek hat. A közönséges, a másikat fenyegető szavak (pl. Máriát, Cirenei Simont, Júdást) különösen közel hozzák az eseményeket, egyben szinte maivá is teszik. De ha már a nyelvezetnél tartunk: ennyi Hát-tal kezdődő mondatot még sohasem olvastam. Nem tudom, az élőbeszédszerűség eszköze akart-e ez lenni, de egy idő után már szinte komikusan hatott számomra.

Ki kell emelni Lelkes István rajzait, ezek igazán megemelik az apró kötet esztétikai minőségét.

Összességében senkinek nem nagyon tudnám ajánlani a könyvet, de ha már el kellett olvasnom, örülök, hogy pont virágvasárnap környékén, a nagyhétbe belenyúlva tettem ezt.

[Lady Earth · Rating 5 out of 5]

Jézus alakja miatt „szerettem bele” ebbe a kisregénybe is. Ördögh Szilveszter egészen egyénien, Jézus szemszögéből adja elő az egész „Jézus-sztorit”. E/1 monológ az egész, de valami olyan gyönyörűséges mondatokkal, hogy az ember szíve belesajdul. A megváltásról szól, a messiási szerepről, a tömegekről, az emberről, az önfeláldozásról. Itt Jézus végig tiltakozik a rárótt szerep ellen, emberként akar Igét hirdetni, hiába úgy nem hallgatják meg, a szeretet üzenete elúszik a fülek mellett.
Emellett Veronika kendője és Péter és Mária monológjai a legszívhezszólóbbak.
Egy-két helyen törik csak meg a monológ, pl. nagyon durva az fejezet, amikor a keresztfa technikai kidolgozását sorolja fel, embertelenül precízen.
Mégis a legemlékezetesebb rész számomra, amikor Jézus mégis felveszi a keresztjét és felmászik vele a Koponyák hegyére és a legvégén elfogadja a szerepét a Történetben…