Hátborzongató történet egy olyan zárt világból, ahol a színpadért még az emberi elme is képes meghasadni!
A világhírű brit Királyi Balett három balerinája, egy közös nyaralás alkalmával próbálja kipihenni az előző évad fáradalmait. Buli, pia, jó hangulat jellemzi az együtt töltött napokat, mígnem tudomásukra jut, hogy az új évadra a Királyi Balett vezető pozícióba leszerződtette a világ leghíresebb táncosát, Vadim Morozovot. A balett fenegyereke önmagában is feltüzeli a húszas éveik közepén járó nőket, ám amikor a prímabalerina pozíciója is megüresedik, elszabadul a pokol. A címért mindhárman harcba szállnak, és ebben a csatában egy idő után senki nem ismer határokat. Egyikőjük úgy dönt, elcsábítja Vadim Morozovot, hogy befolyásával megszerezze a hőn áhított szerepet. Másikuk jobb taktikának tartja, ha egyenesen a vezető koreográfusra vet szemet. Ám van köztük valaki, aki egész egyszerűen a vetélytársai kiiktatásában látja önmaga legnagyobb esélyét.
Vajon, ki lesz az az egy, aki mindent visz? Hírnevet, sikert, elismerést, pénzt és még a szerelmet is? Ki lesz a színpadért vívott harc legnagyobb vesztese? Ki lesz közülük az az egy, aki az életével fizet az álmáért? És melyikük a gyilkos?
B. E. BELLE Az Év Könyve díjas szerző. Méltán vált az erotikus-romantikus regények sikerszerzőjévé, ám bizonyította, hogy a krimi műfajában is kiválóan alkot. B. E. Belle egykori kiemelkedő táncos, edző. A táncvilágot bemutató könyveiben elvitathatatlan szakmai tudása, a színpad és amögötti történések széleskörű ismerete. Talán, evégett is elképesztő minden írása, amely ebbe a zárt világba kalauzolja az olvasót.
Hát. Nem mostani az olvasmányélményem (akkor sokkal több indulattal és érzelemmel írnék), de a lényeg azóta sem változott. Ez a könyv nem az én világom, és nem is lesz az. Aki kedveli az írónőt és az ő stílusát, ugorja át a kritikámat, mert nem fog tudni vele azonosulni.
Könyvklubos könyv: motivált voltam az elolvasásában. Nagyjából a negyedénél jártam, mikor írtam belőle egy "hibajegyzéket" (azaz egy hosszú listát, amik mellett nem tudtam elmenni szó nélkül). Olvasása közben szüneteket tartottam, több másik regényt is elolvastam, de a feléig sem jutottam, amikor véglegesen feladtam a küzdelmet.
Benyomásaim röviden: a mű stílusa (számomra) nem kielégítő (=ponyvaregény, de nem jó értelemben), történetvezetése, karakterei üresek, és ahhoz, hogy egy hatásvadász, sztereotípiákat erősítő képet adjon a balett világáról, fals megállapításokat tesz a valóság torzítása árán. Ha valakinek kicsit hasonló az ízlésvilága az enyémhez, annak határozottan nem ajánlom. Kerestem a regényben az értéket, de az olyan mélyen lehetett eltemetve, hogy nem találtam meg.
AZ írónőt először azzal mentegettem, hogy azért ír ilyeneket a táncos világról, mivel nem mozog benne otthonosan (és nem végzett alapos kutatómunkát). Amikor utánanéztem, és láttam, hogy végzettsége van erről a területről, akkor már nem volt előttem mentsége. Pontosan tudta, mikor milyen csúsztatásokat visz bele az összképbe, mégis ezekre építette a történetét.
Íme a lista, amely olvasás közben született, feszültséglevezetés céljából. (A felsorolás természetesen nem teljes.)
SPOILER-------------------------------------- Egy ilyen volumenű darabnak több szereposztása van (akár 3-4 is). Ily módon az egész mű koncepciója elveszíti az értelmét.
Egy nagy társulatban több prímabalerina van (ha egy visszavonul, ott a többi). Itt kb. 20 lehet, utána first soloist, stb. (Hierarchikusan épül fel.) https://www.rbo.org.uk/about/the-roya...
Rendszeresen hívnak vendégelőadókat, akár az összes főszerepre (Pl. az English National Ballet társulatnál).
A Royal Balettet mindenki követi országszerte VS szükség van valami botrányra, hogy gyorsabban fogyjanak a jegyek (??).
Nyaralás: egy balett táncosnál nem telhet el sok idő gyakorlás nélkül: ha napokig önkívületi állapotban van drogok miatt, romlani fog a teljesítménye.
A koordinációs zavarral járó droghasználat mellett nem lehet magas színvonalú táncteljesítményt nyújtani huzamosabb időn keresztül.
A szereposztással nem várnak sok ideig (mire a vendégelőadó megérkezik, az már megvan).
A szereposztásba a táncosoknak nincsen beleszólása, a vendégelőadónak sem.
A vendégelőadónál: "ő az igazi rosszfiú, öntörvényű, nem követi a koreográfus utasításait sem" - ez a hozzáállás kizáró ok a balettképzés során. A balett nem improvizáción alapuló stílus: jól definiálható mozgásformákból áll, amelyekből az összes tánc építkezik. Ha ezen kívül használnak mozdulatokat, akkor az a tánc már nem nevezhető balettnek (pl. kortárs balett besorolásba kerül).
Sajtótájékoztató: ilyen személyes tartalmakat formális meghallgatáson nem mondhat + ha nem követi az előre megbeszélteket (és az önfejűsége ismert), meg sem hívják. Sok profi balett táncos van, nincsen olyan, hogy legjobb. Mindig van más.
Képesség, tehetség, gyakorlás - a balettművészeknél a gyakorláson van a hangsúly és a fizikai adottságokon. (Pusztán a tehetség (pl. van ritmusérzéke) nem elég.) Célzott erősítő gyakorlatok nélkül senki sem fog balettozni, ennél a műfajnál nincsen olyan, hogy valaki "annak születik, és már kiskorától ráérez a balettra autodidakta módon".
Gemma azzal fenyegeti a koreográfust, hogy nyilvánosságra hozza a kapcsolatukat, ha nem kapja meg a szerepet - köztudott, hogy sok táncosnak viszonya van egymással; mivel ő nem kiskorú (26?), ezért ennek semmi jogi következménye nem lenne. (Itt nem megerőszakolásról van szó, mert ő is partner volt a kapcsolat létrejöttében!) Ha nyilvánosságra hozza, az kihat a koreográfus házasságára, viszont ő ezért derékba törheti a táncos karrierjét (amennyiben feltételezzük, hogy akkora súlya van szavainak, mint amit a könyv sugall). -> A viszony felvállalásával Gemma is kockáztatna; ez egy kétélű kard.
Táncpróba: -NEM a lábukat emelgetik (balett szaknyelv, elnevezések!). -a próbavezető megüti, aki pontatlanul hajtja végre a feladatot: 1: ők profi táncosok (=táncművészek), nem tanulók - ezen a szinten már tisztelettel bánnak velük (ilyen pozícióban elmennének egy másik társulathoz, ha nem becsülik meg őket: ha tényleg olyan ügyesek, akkor ez egy reális opció számukra); 2: ha nem tudnak ezen a szinten stabil teljesítményt nyújtani (pl. rendesen felemelni a lábukat, vagy megfordulni úgy, hogy utána meg tudjanak állni(!)), nem alkalmasak prímabalerinának.
A balett az egyik legfelkapottabb műfaj, rengeteg művelője van, nagyon sokan nagyon magas szinten űzik. Ennek az "ők hárman a legjobbak, és más nem is jöhet szóba" felfogásnak nincsen realitása.
Karakterek közötti párbeszédek irreálisak - ilyen hangnemben ilyen pozícióban levő személyek nem kommunikálhatnak egymással, mint ami a regényben rendszeresen előfordul. SPOILER VÉGE---------------------------------------
Nem vagyok profi balerina, de jártam (és járok) rendszeresen táncolni + ismerek hivatásszerű táncosokat is. Ha a könyvet tovább olvasom, ez a lista csak gyűlt volna - lássuk be, mindenkinek jobb, hogy ezt nem tettem meg.
Akinek tetszett, egészségére váljék: mindenkinek más az ízlése, elfogadom és tiszteletben tartom az enyémtől eltérő szubjektív véleményalkotásokat. Viszont, ha az a kérdés, hogy ajánlom-e, akkor a válaszom egyértelműen az, hogy NEM. (Amennyire tudom, előkerülnek a mentális problémák a könyv második felében - őszintén örülök, hogy odáig nem jutottam el. Azokról is van ismeretem, és félek, hogy ha a táncról így írt a (táncos végzettséggel bíró!) szerzőnő, akkor arról vajon mit mutathatott be.)
Nem tudom, hogy kik alkotják az írónő célközönségét, de annyi biztos, hogy én nem tartozok közéjük. (Ebből kifolyólag tervezem a többi könyvét is jó messziről elkerülni.)
Első könyvem, amit olvastam az írónőtől. Szerettem ezt a könyvet, érdekes volt a művészet,hírnév árnyoldalairól olvasni. Nagyon izgalmas, csavarokkal teli a történet és tetszett, hogy a 3 főszereplő lány nézőpontját bemutatja. 18 éven felülieknek ajánlom mindenképpen. 5 csillag🥰