Megannyi sikeres szerep után Benedek Miklós most a legnagyobb kihívással birkózott meg: saját magáról, a saját életéről mesél. Együtt sírhatunk és nevethetünk a pályatársakkal, az idősebb és a fiatalabb kollégákkal, a barátokkal és a családtagokkal. A gyerekkortól a jelenkorig tartó történetben minden szóba kerül: a sikerek, a mindennapi örömök mellett a kudarcok és a megrendítő családi tragédiák is. Benedek Miklós társa a könyv megalkotásában egy régi jó barát, az író Vajda Katalin volt, akinek köszönhetően egy mellbe vágóan őszinte vallomást olvashatunk.
,,Nem fájt a vakbelem, csak azt akartam, hogy anyám velem foglalkozzon és sajnáljon. Bementünk a kórházba, fogtam az oldalamat és eljátszottam, hogy fetrengek a fájdalomtól, mire az orvos zokszó nélkül kivette a vakbelemet, sőt utána még meg is mutatta, hogy milyen csúnya. Majdnem elröhögtem magam, látva azt az összetekert randaságot. Hogy tényleg csúnya volt-e, nem tudom, fogalmam sincs, hogy néz ki egy szép vakbél."
A könyvet olvasva sajnos rá kellett döbbennem, hogy nem láttam Benedek Miklóst színpadon, viszont a filmek sorát végig nézve, amiben szerepelt sok kedves emlék jutott eszembe. Tavaly nyáron néztük meg a kisfiammal a Szeleburdi vakáció (1987) -t, és még hetekig volt a szava járása, hogy "Ramóna!"azzal a hangsúllyal, amit a filmben látott. Tudom, hogy a filmek és a szinkron csak egy kis szelete volt az életművének, de ezeket még mindig elő lehet venni, ha Rá szeretnénk emlékezni.
A könyvben Benedek Miklós és Vajda Katalin beszélgetésén keresztül tekinthetünk be egy kicsit a művész életébe. Bár rengeteg történetet elmesél és nem is volt hiányérzetem az elolvasása után, de Benedek Miklós bevallása szerint teljesen jogosan nem mesél el mindent a magánéletéről, csak annyira ismerhetjük meg, amennyire ő beenged minket. Számomra ez is elég és teljes volt.
Vajda Katalin szépen összefoglalta a nyilván órákig tartó beszélgetéseket, olvasás közben úgy tűnik, mintha egy ültő helyükben zajlott volna le az egész.
Nekem nagy élmény volt, máris feljegyeztem magamnak egy tucat filmet, amit pótolnom kell vagy újra néznem, és remélem még rá akadok színházi felvételekre!