What do you think?
Rate this book
Мягкая плоть ночи
Роман венгерского писателя Золтана Бёсёрмени (р. 1951) описывает перипетии жизни молодого человека (предположительно венгра), эмигрировавшего на Запад (предположительно в Канаду). Предположения основываются на том, что сам Бёсёрмени в 1970-х годах эмигрировал в Новый Свет из Трансильвании (Румыния), где родился и вырос.
Главного героя книги, Тамаша, "героем" не очень-то назовешь: он нередко беспомощен, неумел, но ему во многом везет; ему помогают новые друзья - люди опытные и умные. Историю Тамаша сопровождает "вставной" роман - своего рода детективная история, расследование убийства.
Главного героя книги, Тамаша, "героем" не очень-то назовешь: он нередко беспомощен, неумел, но ему во многом везет; ему помогают новые друзья - люди опытные и умные. Историю Тамаша сопровождает "вставной" роман - своего рода детективная история, расследование убийства.
480 pages, Hardcover
Published January 1, 2010
About the author
Zoltán Böszörményi
34 books2 followersZoltan Biszormenyi is a Romanian-Hungarian poet, writer and editor.
His early poetic efforts were published in Napsugár, a children's magazine while he was still in school, but his career as a poet got started in Kolozsvár under the mentorship of poets Aladár Lászlóffy, Sándor Kányádi, Tibor Bálint és Sándor Fodor. His early poems and reports appeared on the pages of Ifjúmunkás, Előre, Korunk, Utunk, Művelődés, all Hungarian language publications in Romania. In Toronto he produced and broadcast a weekly one-hour Hungarian radio program. For two years he was a correspondent for CBC (Canadian Broadcasting Corporation).
His first volume of poem, Örvényszárnyon, came out in 1979 and the second, Címjavaslatok, in 1981, both in Bucharest.
Presently he is the proprietor of Nyugati Jelen, a daily Hungarian paper published in Arad for the Hungarian minority population of five counties in Romania. In addition, he is the editor-in-chief of Irodalmi Jelen , an electronic and print literary review designed to connect Hungarian minorities in diaspora with Hungary. He is also the founder (2001) of a publishing house of the same name.
Since the turn of the century his poetry books have been coming out with increased frequency and he has expanded into prose as well, producing several novels and short story collections. His prose works have been translated into several languages, including English, French, German, Russian, Polish, and Romanian.
His literary activities were rewarded with József Attila Prize in 2012.
His early poetic efforts were published in Napsugár, a children's magazine while he was still in school, but his career as a poet got started in Kolozsvár under the mentorship of poets Aladár Lászlóffy, Sándor Kányádi, Tibor Bálint és Sándor Fodor. His early poems and reports appeared on the pages of Ifjúmunkás, Előre, Korunk, Utunk, Művelődés, all Hungarian language publications in Romania. In Toronto he produced and broadcast a weekly one-hour Hungarian radio program. For two years he was a correspondent for CBC (Canadian Broadcasting Corporation).
His first volume of poem, Örvényszárnyon, came out in 1979 and the second, Címjavaslatok, in 1981, both in Bucharest.
Presently he is the proprietor of Nyugati Jelen, a daily Hungarian paper published in Arad for the Hungarian minority population of five counties in Romania. In addition, he is the editor-in-chief of Irodalmi Jelen , an electronic and print literary review designed to connect Hungarian minorities in diaspora with Hungary. He is also the founder (2001) of a publishing house of the same name.
Since the turn of the century his poetry books have been coming out with increased frequency and he has expanded into prose as well, producing several novels and short story collections. His prose works have been translated into several languages, including English, French, German, Russian, Polish, and Romanian.
His literary activities were rewarded with József Attila Prize in 2012.
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 of 1 review
May 26, 2025
Vannak regények, amelyektől nem tudok a saját élettapasztalataim miatt objektíven írni. Tudom, hogy nem is kell, nem is ez a célja egy regénynek, sőt talán éppen ez a rendeltetése is, de valamiért szeretem távolról olvasni a sorokat és úgy követni a cselekményeket. Majd mindezt még távolabbról értékelni magamban, vagy visszafogottabban az ilyen helyeken, mint példának okáért a Goodreads.
A kötet egy emigrációs élettörténet egyik fejezetét dolgozza fel, ami azonban az előzménykötet és az azt követő kötet nélkül is lapozható. Maga a szerző sem foglalkozott I., II. és III. címmegjelölésekkel, mert a cselekmény Univerzuma adott, a szálak összefűzve és elválasztva is üzennek. Aztán ott van még valami, az emigráló létben soha sem alakulnak ki olyan szálak, amelyek ne lennének rövid időkeretekbe csomagolni.
Noha a szerző a kommunista diktatúrák időablakában helyzet a cselekményt, nekem nem volt nehéz azt a jelenemre kivetíteni.
Van az emberekben egy téves elképzelés az emigrációval és az elvándorlással kapcsolatban: akik a helyükön maradnak úgy hiszik a távozókról, hogy majd új életet kezdenek, beilleszkednek. A valóság azonban az, hogy aki elment az elveszít valami nagyon fontosat, a tökéletes asszimiláció pedig általában annak tudomásulvétele, hogy az otthonod már soha nem lesz, vagy nem lehet soha többé az otthonod.
Romániában születtem én is, gyakorlatilag ottlétem alatt végig bevándorlónak éreztem magam, amiért megtett mindent a jó öreg román rendszer is. Magyarországon sem volt sokkal jobba helyzet, csak ott román bevándorlóként élhettem meg ugyanezt. Majd amikor mindkét "otthont" elhagytam, közel 10 évre volt szükség, hogy rájöjjek, a szülőotthonom és a hazám (fogalmam sincs, hogy melyik-melyik) már nincs. A kognitív távolság végtelenre nyúlt és csak töredékes emlékek mesélnek valamiről.
A könyv egyik eseményszála egy bevándorló hétköznapi vívódása a befogadó ország aktatologatóival. Mivel már többször végigjártam a procedúrákat szinte idegesítettek a jelenetek, ugyanakkor ötletesen vitt a szerző "örömöt az ürömbe", azzal hogy a cselekménybe egy metatörténet rejtett, azaz a könyvbe egy könyvet, amit a szereplő olvasott...
Aztán ott van a többi cselekményszál az emberi jellemhibákkal, bűnökkel és erényekkel gazdagon megszórva. Mégis miben különbözik az itt és az ott mindezek árnyékában? Hasonló gondolat futott bennem végig Barcelonában pár évvel ezelőtt, amikor rájöttem, hogy új otthonomban minden rokonomat kirabolták már (volt akit többször is). Értsd: hol az a határ, ami valakit rávesz arra, hogy új életet kezdjen, még ha az ott közel sem fenékig tejfel? Több országban élt örök bevándorlóként azt hiszem a szabadság az. Még annak is, aki csak a pénzt üvöltözi, hiszen sokan a szegénység fogságából menekülnek és akadnak páran, akik ennek "metafizikai" manifesztumai elől, az okozó tényezők elől, a szupresszív környezet elől, ami nem is tagadja, hogy szegényen többet érsz neki, és ez a tudat kiüresíti a lelket, hiszen a te szegénységed az ő gazdagságának fundamentuma...
Szóval bennem ilyen gondolatok futottak át a könyv olvasása közben, ami meglepően olvasmányos volt.
A kötet egy emigrációs élettörténet egyik fejezetét dolgozza fel, ami azonban az előzménykötet és az azt követő kötet nélkül is lapozható. Maga a szerző sem foglalkozott I., II. és III. címmegjelölésekkel, mert a cselekmény Univerzuma adott, a szálak összefűzve és elválasztva is üzennek. Aztán ott van még valami, az emigráló létben soha sem alakulnak ki olyan szálak, amelyek ne lennének rövid időkeretekbe csomagolni.
Noha a szerző a kommunista diktatúrák időablakában helyzet a cselekményt, nekem nem volt nehéz azt a jelenemre kivetíteni.
Van az emberekben egy téves elképzelés az emigrációval és az elvándorlással kapcsolatban: akik a helyükön maradnak úgy hiszik a távozókról, hogy majd új életet kezdenek, beilleszkednek. A valóság azonban az, hogy aki elment az elveszít valami nagyon fontosat, a tökéletes asszimiláció pedig általában annak tudomásulvétele, hogy az otthonod már soha nem lesz, vagy nem lehet soha többé az otthonod.
Romániában születtem én is, gyakorlatilag ottlétem alatt végig bevándorlónak éreztem magam, amiért megtett mindent a jó öreg román rendszer is. Magyarországon sem volt sokkal jobba helyzet, csak ott román bevándorlóként élhettem meg ugyanezt. Majd amikor mindkét "otthont" elhagytam, közel 10 évre volt szükség, hogy rájöjjek, a szülőotthonom és a hazám (fogalmam sincs, hogy melyik-melyik) már nincs. A kognitív távolság végtelenre nyúlt és csak töredékes emlékek mesélnek valamiről.
A könyv egyik eseményszála egy bevándorló hétköznapi vívódása a befogadó ország aktatologatóival. Mivel már többször végigjártam a procedúrákat szinte idegesítettek a jelenetek, ugyanakkor ötletesen vitt a szerző "örömöt az ürömbe", azzal hogy a cselekménybe egy metatörténet rejtett, azaz a könyvbe egy könyvet, amit a szereplő olvasott...
Aztán ott van a többi cselekményszál az emberi jellemhibákkal, bűnökkel és erényekkel gazdagon megszórva. Mégis miben különbözik az itt és az ott mindezek árnyékában? Hasonló gondolat futott bennem végig Barcelonában pár évvel ezelőtt, amikor rájöttem, hogy új otthonomban minden rokonomat kirabolták már (volt akit többször is). Értsd: hol az a határ, ami valakit rávesz arra, hogy új életet kezdjen, még ha az ott közel sem fenékig tejfel? Több országban élt örök bevándorlóként azt hiszem a szabadság az. Még annak is, aki csak a pénzt üvöltözi, hiszen sokan a szegénység fogságából menekülnek és akadnak páran, akik ennek "metafizikai" manifesztumai elől, az okozó tényezők elől, a szupresszív környezet elől, ami nem is tagadja, hogy szegényen többet érsz neki, és ez a tudat kiüresíti a lelket, hiszen a te szegénységed az ő gazdagságának fundamentuma...
Szóval bennem ilyen gondolatok futottak át a könyv olvasása közben, ami meglepően olvasmányos volt.
Displaying 1 of 1 review