Németh László életművében jellegzetes és jelentős szerepet játszik az önéletrajz és az önértelmezés. S talán az átlagosnál is többet foglalkozott e regényével és a hódmezővásárhelyi évekkel, amelyek a témát is adták, s a megírást is kikövetelték. A szerző legkedvesebb regénye egyben a 20. századi magyar történelem első fél évszázadának hiteles krónikája is!
Én Németh Lászlót igazán annyira szeretem, hogy tőlem még ilyen magvas gondolatokat is megfogalmazhat, mint: férfiak=értelem, logika; nők=érzelem, empátia. De itt egy kicsit csalódtam.
Nem csak élettörténetre számítottam, de az ezzel járó mély, részletes ismerkedésre a főszereplővel. Ehelyett Eszter élete inkább csak a fonál ami összefűzi a fejezeteket és a szereplőket. Nem ő itt a fókusz, nem is lehetne, Eszter nem igazi. Eszter egy "angyal" egy végletekéig idealizált nő, csupa otthonteremtés, együttérzés, megbocsátás, béke, nyugalom. (Egyszer lesz Eszter Mérges!, az külön fejezetet érdemel és addigra az olvasó a maga reszéről már csomókban tépi a haját.)
Ilyen nincs. De mi lenne, ha lenne? Nézzük meg, dobjuk be ezt az ártatlant a valóságba, mire megy vele. Mihez kezd ezzel a sok lángelme férfival, a lobogásukkal és kiégésükkel. Nézzük csak, hogy fonná őket körbe szőlőlugasos idillel, csak hagynák már abba ezt az állandó világmegváltást. Odahallgatunk kicsit kávéfőzés közben a nagy ideáik, haragos érveik hangos csattanásaira. Az érveket, így női fejjel, nehéz követni, de annál pontosabban látjuk a mögöttük megbújó kis embert a gyengeségeivel. Ó, csak békülnének már ki, hogy kiülhessünk végre a teraszra borozni, hallgatni a tücsköt!
De a férfi az már csak ilyen, az nem bír a fenekén megülni, megy mindig politizálni, vállalkozást indítani (abban tönkremenni), könyvet írni, háborúzni, történelmet csinálni. Nincs az a mennyiségű süteményillat és önfeláldozás, ami ezeket lenyugtassa.
Uncommon novel: The present reading experience is always good but you aren't looking forward to the rest of the book and what you have read so far doesn't seem interesting any more. Maybe the book is for people who really live in the present(as you probably should but can not just will yourself to do). My theory is that the strengths and weaknesses come from the great conversations but flat characters which in turn can be explained by the origin of the characters: They are personified ideas as the author admitted(for the main characters at least).
Not an important objection, but it is really odd that most of the time Esther is a great judge of character and a keen observer jet in some regard(e.g. choosing who to marry) she is naive.