Kati mezítláb, bokáig érő rózsás-fodros szoknyában, szakadt háncsszatyorral a kezében érkezik új osztályába. A vidéki kislány az iskolaév kezdete után költözik Pestre, ismeretlen városba, idegen lakásba, új iskolába. Vajon hogyan fogadja az osztály? Az utolsó padba száműzött, sokat csúfolt cigánylány vadócnak, szétszórtnak és rendetlennek tűnik a gyerekek között, pedig otthon ő látja el a háztartást. Lassanként az is kiderül róla, hogy jószívű és segítőkész, így végül befogadja az osztály, és tanárai szeretetét is elnyeri. Halasi Mária kedves humorú, melegszívű regénye abban a korban íródott, amikor sokan úgy gondolták, hogy Kati gondjai hamarosan megoldódnak.
Kati on tüdruk kelle ema on surnud. Ning seepärast peab ta ise koristama, süüa tegema jne. Kui Kati kolis, pandi ta uude kooli. Koolis kohtlesid kõik teda halvasti, sest ta kandis teisi riideid kui teised ja ta ei osanud nii hästi õppida kui teised. Lõpuks selgitas õpetaja teistele, et Kati teeb kõik majapidamised ise. Ja kõik klassi lapsed läksid iga päev Kati juurde, et teda õpetada. Nii, et tähtis ei ole mitte välimus ega rahvus vaid iseloom.☺️
This entire review has been hidden because of spoilers.
Halasi Mária Az utolsó padban című kedves regényét olvastuk el Lakatos Katiról, a Budapestre költöző roma kislányról, aki a címben sugalltaknak megfelelően az utolsó padban találja magát az új iskolájában. Bár előzetesen kicsit tartottunk attól, hogyan tematizálja a könyv Kati roma származását, arra jutottunk, hogy Halasi Mária nagyon szépen és gyerekek számára is érthetően beszél komplikált kérdésekről, Kati pedig az elejétől a végéig imádnivaló! A további részletekért pedig tartsatok velünk!