What do you think?
Rate this book
Stalin, cu sapa-nainte
Stalin, cu sapa-nainte este o carte tulburatoare, despre o realitate trecuta si una acut prezenta, in care bisturiul autorului opereaza fara menajamente. Personaje pitoresti, pline de un umor tragic. Scene de o rafinata sexualitate si poezie amestecate cu scene dure, violente. Destine frinte si idealuri zdrobite cu brutalitate. O carte scrisa intr-un ritm cinematografic, incitanta si captivanta in egala masura.
"Prozator talentat, cursiv, expresiv, Radu Tuculescu e si un tehnician abil, dovada fineturile de constructie si de stil. Indeajuns de prolific, nu s-a aflat niciodata in delict de inconsistenta. Variate, cartile lui dovedesc versatilitate (in sensul cel mai bun al cuvintului), capacitatea de alternare a formulelor. Placut-realiste, savuros-portretistice si bogate epic, povestirile si romanele sale etaleaza deopotriva trasaturi complementare sau opuse, de la gustul experimental si pina la alunecarea in fabulos si in fantastic. A atins excelenta si pe spatii mici, in volumele de proza scurta, cu o serie de titluri savuros-sarcastice din Portrete in miscare (1986), Cuptorul cu microunde (1995) sau Uscatoria de partid (1997), si in romane, mai ales in Povestirile mameibatrine (2006), extraordinara recuperare a unui spatiu si a unei lumi multiculturale ardelenesti romano-maghiare, mixaj de ruralitate frusta si urbanitate livresca, de trecut traditional si ironie contemporana, de pasta epica si experimentalism formal: o capodopera, una dintre cartile mari ale literaturii noastre de dupa 1990 si dintotdeauna. Exceptional prozator, Radu Tuculescu e o prezenta impunatoare in literatura romana actuala, un scriitor european." (Ion Bogdan Lefter)
"Prozator talentat, cursiv, expresiv, Radu Tuculescu e si un tehnician abil, dovada fineturile de constructie si de stil. Indeajuns de prolific, nu s-a aflat niciodata in delict de inconsistenta. Variate, cartile lui dovedesc versatilitate (in sensul cel mai bun al cuvintului), capacitatea de alternare a formulelor. Placut-realiste, savuros-portretistice si bogate epic, povestirile si romanele sale etaleaza deopotriva trasaturi complementare sau opuse, de la gustul experimental si pina la alunecarea in fabulos si in fantastic. A atins excelenta si pe spatii mici, in volumele de proza scurta, cu o serie de titluri savuros-sarcastice din Portrete in miscare (1986), Cuptorul cu microunde (1995) sau Uscatoria de partid (1997), si in romane, mai ales in Povestirile mameibatrine (2006), extraordinara recuperare a unui spatiu si a unei lumi multiculturale ardelenesti romano-maghiare, mixaj de ruralitate frusta si urbanitate livresca, de trecut traditional si ironie contemporana, de pasta epica si experimentalism formal: o capodopera, una dintre cartile mari ale literaturii noastre de dupa 1990 si dintotdeauna. Exceptional prozator, Radu Tuculescu e o prezenta impunatoare in literatura romana actuala, un scriitor european." (Ion Bogdan Lefter)
232 pages, Paperback
First published January 1, 2009
1 person is currently reading
12 people want to read
About the author
Radu Ţuculescu
31 books18 followersRadu Țuculescu was a Romanian novelist, playwright, translator, journalist, and theatre director.
He was born in Târgu Mureș, but graduated from the Gheorghe Dima Music Academy in Cluj.
Țuculescu belongs to the so-called "1980s generation" from Romania.
He was born in Târgu Mureș, but graduated from the Gheorghe Dima Music Academy in Cluj.
Țuculescu belongs to the so-called "1980s generation" from Romania.
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 2 of 2 reviews
March 1, 2020
„Aztán még nőttem egy kicsit.”
Valahányszor gyermekkor-regény kerül a kezembe, szinte hallom, hogy lelkem mélyén kattan egy zár nyelve: becsukódott egy ajtó. Onnantól kezdve a szövegnek kvázi jobbnak kell lennie önmagánál, először is fel kell feszegetnie a fenn említett zárt ajtót, és csak utána tudja megmutatni, mit tud. Ţuculescunak ez úgy nagyjából sikerül is. Nem mossa fel velem a lakást, legfeljebb az előszobát, de látni vélem, miben rejlik az ereje. Nem, nem a történetszövésben – ami azt illeti, a regény különböző szálai (kezdve az elbeszélő gyermekkori ill. a felnőttkori énjének* egymásmellettiségével) nincsenek mindig kellőképpen összehangolva, egyes elemek megértek volna némi elmerülést, bizonyos drámai jelenetek pedig (szerintem ilyen az amúgy bitang erős végjáték) egy alaposabb felvezetést. De ezt Ţuculescu feledtetni tudja azzal, hogy kiváló mesélő. Leírásai és anekdotái tele vannak színnel, szaggal, pulzál bennük a vitalitás. Itt van példának okáért az a párbeszéd Adrian és a kórház portása között, ami tökéletes látlelet arról, milyen is, ha az ostobáknak engedjük, hogy azt higgyék, az ő orrlyukukból árad a napfény. Szóval tudom ajánlani, mégpedig melegen. Pláne hogy lássuk, az erdélyi író nem feltétlenül azt jelenti ám, hogy „magyar”, az emlékezésnek ebből a gazdag teréből más is merített.
* Kissé indokolatlannak éreztem a jelenkori történetszálban a központozás és a nagybetűk nagyvonalú mellőzését. Valószínűleg erőteljesebben akarta jelezni a szerző, hogy ez már egy más, talán remény nélkülibb létezés, mint a gyermekkoré, de ugyanezt központozással és nagybetűkkel is megértettem volna.
Valahányszor gyermekkor-regény kerül a kezembe, szinte hallom, hogy lelkem mélyén kattan egy zár nyelve: becsukódott egy ajtó. Onnantól kezdve a szövegnek kvázi jobbnak kell lennie önmagánál, először is fel kell feszegetnie a fenn említett zárt ajtót, és csak utána tudja megmutatni, mit tud. Ţuculescunak ez úgy nagyjából sikerül is. Nem mossa fel velem a lakást, legfeljebb az előszobát, de látni vélem, miben rejlik az ereje. Nem, nem a történetszövésben – ami azt illeti, a regény különböző szálai (kezdve az elbeszélő gyermekkori ill. a felnőttkori énjének* egymásmellettiségével) nincsenek mindig kellőképpen összehangolva, egyes elemek megértek volna némi elmerülést, bizonyos drámai jelenetek pedig (szerintem ilyen az amúgy bitang erős végjáték) egy alaposabb felvezetést. De ezt Ţuculescu feledtetni tudja azzal, hogy kiváló mesélő. Leírásai és anekdotái tele vannak színnel, szaggal, pulzál bennük a vitalitás. Itt van példának okáért az a párbeszéd Adrian és a kórház portása között, ami tökéletes látlelet arról, milyen is, ha az ostobáknak engedjük, hogy azt higgyék, az ő orrlyukukból árad a napfény. Szóval tudom ajánlani, mégpedig melegen. Pláne hogy lássuk, az erdélyi író nem feltétlenül azt jelenti ám, hogy „magyar”, az emlékezésnek ebből a gazdag teréből más is merített.
* Kissé indokolatlannak éreztem a jelenkori történetszálban a központozás és a nagybetűk nagyvonalú mellőzését. Valószínűleg erőteljesebben akarta jelezni a szerző, hogy ez már egy más, talán remény nélkülibb létezés, mint a gyermekkoré, de ugyanezt központozással és nagybetűkkel is megértettem volna.
October 6, 2019
Disclaimer: I've met the author on a train ride and received the book from him in person. I may be biased, but then again, I always am, I guess.
As such, having heard some of his actual life stories (or so claimed at the time, who knows :) ) it was especially subtle, how reality and imagination flow into each other. Childhood memories combine with adult fantasy, rage and lust, a serene country town looses its innocence as the child grows up. Sometimes we are made a bit more grown-up by tragic experiences, sometimes through child's play, sometimes through love or love lost. Sometimes just yet another summer that has passed.
While it may strike as some down-to-earth (auto?)biographical narrative at first, the interleaved present-past story silently pushes past fact into fiction, memories into deaths on so many levels.
As such, having heard some of his actual life stories (or so claimed at the time, who knows :) ) it was especially subtle, how reality and imagination flow into each other. Childhood memories combine with adult fantasy, rage and lust, a serene country town looses its innocence as the child grows up. Sometimes we are made a bit more grown-up by tragic experiences, sometimes through child's play, sometimes through love or love lost. Sometimes just yet another summer that has passed.
While it may strike as some down-to-earth (auto?)biographical narrative at first, the interleaved present-past story silently pushes past fact into fiction, memories into deaths on so many levels.
Displaying 1 - 2 of 2 reviews