Úgy érzem, Magyarországon ma egy rinyáló, rosszindulattal teli életérzés uralkodik. Nem tudom, hogy mennyire fog sikerülni, hogy ennek az ellenkezőjét sugalljam egy könyvben. Félek tőle, hogy nem fog, ennek ellenére mindent megteszek, mert kihívások nélkül nem tudok élni. Nem akartam újra olyan könyvet írni, amely csak a problémákról szól, sokkal inkább egy olyat, amiben persze van fájdalom, sírás, menekülés, de mellettük ott a jókedv is; röhögések, kaják, borok, barátok, összetartás, tervek, napsütés, szőlő – ja és mindenekfelett sok következetes munka meg őszinteség.
Hiába. Hiába éreztem végig kicsit elidegenítőnek a stílust, főleg a szerzőt jelképező narrátor személyében. Hiába gondoltam, hogy bizonyos esetek szélsőségesen kisarkítva, igazságtalanul megbélyegezve jelennek meg. Hiába gondolom, hogy voltak részek, amik a szerkesztő ollójáért kiáltottak volna, legalábbis szerintem. Hiába gondolom, hogy a szerkezet is recsegett-ropogott néha, hogy a könyv rá tudjon feszülni a neki előírt ívre. De mégiscsak nagyon élvezetes utazás volt és gyakorlatilag 2 "ülés" alatt (ami kishíján egy lett) olvastam végig. A magam számára definiált értékelési elvek miatt az a könyv minden hibája ellenére most 5 csillag nálam.
Nagyon nem azt kaptam, mint amire számítottam, de tetszett. Egy bajom volt – de ezt már fentebb említettem –, hogy folyamatos éhséggel küzdöttem a sok finom ételleírás miatt, de ennyi gond legyen. Kluináris pszichológiai kaland a könyv, aminek a végén fel vannak sorolva a hungarikumok is, illetve tényleg nagyon sok recept is helyet kapott benne. Érdemes elolvasni, de teli hassal ajánlatos nekiállni :)