„Feleségemnek archimandrita vagy mi a mándruc volt a nagybátyja, akkora aranykereszt lógott a nyakában, hogy azzal verték agyon a bolsik, isten nyugtassa szegényt” – írta Móra Ferenc 1924-ben a Hannibál feltámasztása című regénye kéziratában. A mondat második fele A Magyar Nemzetben – ahol a kisregény 1949 végén először jelent meg – meglehetősen átalakult: „…akkora aranykereszt lógott a nyakában, hogy elég volt hordani neki.”
De nem csak ezt a mondatott cenzúrázták. Az egész regényt durván meghamisították. Ceruzás zárójelbe került minden – s így ki is maradt –, ami a rezsimnek kínos volt (első sorban a Szovjetunióban uralkodó állapotokra tett ironikus megjegyzések), s bekerült jó néhány nem Mórától származó mondat, ami a proletárdiktatúrát s annak eszméjét igyekezett jó színben feltüntetni. Ez eredeti kézirat megszámlálhatatlan helyen tér el a nyomtatásban megjelenttől, amely aztán alapja lett a további kötet-megjelenésnek. Van, ahol a cenzor még ahhoz is vette magának a bátorságot, hogy saját ízlése szerint stilizálja Mórát.
A hiteles szövegből egyértelműen kitűnik, hogy Móra Ferenc elutasít mindenféle diktatúrát és terrort, s az irónia halálos fegyverével le is számolt velük, legyen a színük akár vörös, akár fehér.A kézirat sorsa maga is igazi kelet-európai regény. 1924-ben Feleky Géza, a Világ főszerkesztője tíz évre „elvesztette” a Horthy-rendszert kipellengérező, vitriolos stílusú művet. Aztán Roóz Rezsőhöz került, akit üldözőbe vettek a nyilasok. Majd megjelent a megcsonkított-átalakított szöveg a Magyar Nemzetbe, s az eredeti „kutyanyelvek” ismét fél évszázadot illegalitásban töltöttek egy barna borítékban. 80 esztendőt várt szegény Hannibál, hogy megálmodója születésének 125. évfordulóján feltámadhasson, hogy végre csonkítatlanul megjelenhessen.