Brown atya nyomoz

by G.K. Chesterton, Ágnes Péter (Translator), Erzsébet Zombory (Translator)

Gilbert Keith Chesterton (1874–1936), a XX. század egyik legeredetibb angol írója Brown atya alakjában a krimi műfajának klasszikus figuráját teremtette meg. A csetlő-botló, együgyűnek látszó pap nemegyszer szörnyű bűntények helyszínén bukkan fel, és rendszerint hamar kiderü a nem sokat ígérő külső mély bölcsességet takar.
A Brown atyáról szóló történetek közül ezúttal nyolc novellát tarthatnak kezükben a magyar olvasó tematikus válogatásunkban a különc pap a szeretet nyomába ered, hogy az igazság felderítésén túl az emberi természet megértésére törekedjen.

196 pages, Paperback

Published January 1, 2019

About the author

Gilbert Keith Chesterton was an English writer, philosopher, lay theologian, and literary and art critic.

He was educated at St. Paul’s, and went to art school at University College London. In 1900, he was asked to contribute a few magazine articles on art criticism, and went on to become one of the most prolific writers of all time. He wrote a hundred books, contributions to 200 more, hundreds of poems, including the epic Ballad of the White Horse, five plays, five novels, and some two hundred short stories, including a popular series featuring the priest-detective, Father Brown. In spite of his literary accomplishments, he considered himself primarily a journalist. He wrote over 4000 newspaper essays, including 30 years worth of weekly columns for the Illustrated London News, and 13 years of weekly columns for the Daily News. He also edited his own newspaper, G.K.’s Weekly.

Chesterton was equally at ease with literary and social criticism, history, politics, economics, philosophy, and theology.

Reviews

[Kuszma · Rating 4 out of 5]

Katolikus krimi. Nem gondoltam, hogy ez egy piaci rés lenne, de ezek szerint az. Persze végtére is ki lenne illetékes a bűn kérdésében, ha nem a teológia? Szóval tulajdonképpen logikus. Chesterton krimitörténeteinek katolikussága nem merül ki abban, hogy állandó nyomozója Brown atya, ez a joviális pap, aki tök véletlenül mindig odakeveredik, ahol fennforgás van. Nem az a lényeg, hogy egy ravasz pádre bogozza ki a kibogozhatatlan csomókat. Hanem a bűnhöz való hozzáállás. Brown atyát (és a szerzőt) egyáltalán nem a „Ki tette?” kérdés foglalkoztatja, ennek megválaszolása szinte csak mellékszál. Ő a bűnbeesés pillanatát keresi, akár a gyilkosban, akár az áldozatban jelenik meg. Ez helyenként kifejezetten extrém detektívsztorit szül – olyan extrémet, hogy a „detektív” jelzőt kedvem szottyan idézőjelbe tenni. Már az első novellában azt látjuk, hogy a záró nagyjelenet nem a gyilkos leleplezésére van kihegyezve (ő meg sem jelenik a színen), hanem egy erkölcsprédikációra, ami a gyilkosság tanúit célozza. Brown nem a törvényeket teljesíti be – illetve nem azokat a törvényeket, amiket a rendőrség rendesen szokott -, hanem a saját morális-spirituális szabályrendszerét. Mintha nem is az érdekelné, a bűnöző rács mögé kerül-e, hanem hogy képes-e a vezeklésre. Ha képes, akkor van remény. Ha nem képes, akkor Brown atya szomorú. Mert a gyilkos igazi büntetése nem az igazságszolgáltatás által kirótt pár esztendő, hanem a Pokol. És ha egy lelket (legyen bár gyilkos vagy áldozat) az atya nem tud megmenteni a kárhozattól, akkor az számára kudarc – bármilyen bravúrosan oldotta meg amúgy a rejtélyt.

Azon gondolkodtam közben, hogy ugye minden krimiben végső soron az író a gyilkos – ő jelöli ki ugyanis az áldozatokat. És hát nem is csak az áldozatot öli meg, hanem a gyilkost is, csak épp őt morális értelemben. Chesterton esetében a kijelölés tekintetében érzékeltem némi részrehajlást – rendszerint azokat a figurákat szemeli ki ezekre a nem túl hálás szerepekre, akik nem egyeztethetőek össze az atya világnézetével. Aminek volt egy olyan mellékhatása, hogy – kiismerve az írói logikát – gyakran idejekorán ki tudtam ókumlálni az inkább csavaros, mint hihető rejtvények megfejtését.

Amúgy kellemes olvasmány volt. Olyan kis nyugodtan ódivatú, brit módra moralizáló lektűr.