Judit Rozsonits's Reviews > Vakrepülés

Vakrepülés by Bauer Barbara
Rate this book
Clear rating

by
15768968
's review

it was amazing

Barbara stílusának egyedisége számomra abban rejlik, hogy egyaránt szól nagyon sok emberhez, társadalmi háttérre, műveltségi szintre vonatkozó tekintet nélkül. Ugyanakkor tudja élvezni egy magamfajta, irodalomban jártas valaki, mint egy kevésbé szerencsés csillagzat alatt született, teljesen más gyerekszobával, neveltetéssel, képzettséggel rendelkező, olvasni mégis képes és szerető ember.

A történet lírai, mélyen emberi, tele kérdésekkel, érzéssel, szeretettel, szerelemmel.
Beteljesüléssel, és be nem teljesült álmokkal.
Döntésekkel, amilyeneket mi hozunk, és amik kihatnak egész további életünkre.

Barbara nem véletlenül vált első olvasásra kedvenc íróim egyikévé. A lelkemet érinti, a szívemhez szól.
A Vakrepülésben két szenvedélyem egyesül, a zongorázás, és a repülés. Előbbinek a képességét elvette tőlem az élet, utóbbira pedig még mindig várok, de tudom, hiszem, hogy egy napon magam is hasítom a kék eget. Addig pedig a szárnyalhatok a képzeletem, az álmaim szárnyán, és repítenek a történetek. Barbara történetei mindenképpen.

Sírtam, mosolyogtam, elgondolkodtam olvasás közben, és a szereplők most is velem maradtak, bennem élnek, miután becsuktam a kötetet. "Sokszor olvasós" lesz ez a regénye is. Mert szeretem.
flag

Sign into Goodreads to see if any of your friends have read Vakrepülés.
Sign In »

Quotes Judit Liked

“- Én miért nem látok, Mama?
Julietta még egészen kicsi volt, amikor egy napon, a piacon, az anyja szoknyájába kapaszkodva feltette a kérdést. Éppen paradicsomot válogattak. Julietta minden egyes darabot az orrához emelt, mélyen beszívta az illatát, átsimította feszes héját, megnyomkodta a kemény, egészséges gyümölcsöt. Ő választott. A legszebbeket. Ahogy barackból a leghamvasabb, almából a legfényesebb darabokat válogatta ki. Az életet az ízén, illatán, zamatán, tapintásán és dallamán keresztül ismerte meg. Elena gyakorta elnézte a lányát, amint boldogan keresi a kedvére valókat.
Elena a válaszon gondolkodott, amikor Julietta egy kiscsibét vett a kezébe. A markában tartotta, dédelgette, megszagolta, puha pihéit a nyakához emelte, és mosolyogva bújt össze az apró állattal.
- Nézd, Mama, milyen kedves kis madár - tartotta az anyja felé a csibét. - Nagyon fél szegény, remeg a kezemben, és szinte nyöszörögve csipog az anyukája után.
Julietta visszaadta az aprócska állatot a kofának, majd ismét az anyjába karolt.
- Lehet, hogy nem látod a színeket, de még egy kiscsibe félelmét is érzed. Te másként látsz, Julietta.
- Hogyan?
- A szemed vak, viszont a szíved mindent lát.”
Bauer Barbara, Vakrepülés


Reading Progress

March 14, 2017 – Started Reading
March 14, 2017 – Shelved
April 24, 2017 – Finished Reading

No comments have been added yet.