What do you think?
Der Arzt Auf Java: Roman Von Alexander Dumas Sen. Deutsch Von L. Von Alvensleben
This is a reproduction of the original artefact. Generally these books are created from careful scans of the original. This allows us to preserve the book accurately and present it in the way the author intended. Since the original versions are generally quite old, there may occasionally be certain imperfections within these reproductions. We're happy to make these classics available again for future generations to enjoy!
236 pages, Paperback
First published October 25, 2012
About the author
Alexandre Dumas
6,892 books13.2k followersThis note regards Alexandre Dumas, père, the father of Alexandre Dumas, fils (son). For the son, see Alexandre Dumas fils.
Alexandre Dumas père, born Alexandre Dumas Davy de la Pailleterie, was a towering figure of 19th-century French literature whose historical novels and adventure tales earned global renown. Best known for The Three Musketeers, The Count of Monte Cristo, and other swashbuckling epics, Dumas crafted stories filled with daring heroes, dramatic twists, and vivid historical backdrops. His works, often serialized and immensely popular with the public, helped shape the modern adventure genre and remain enduring staples of world literature.
Dumas was the son of Thomas-Alexandre Dumas, a celebrated general in Revolutionary France and the highest-ranking man of African descent in a European army at the time. His father’s early death left the family in poverty, but Dumas’s upbringing was nonetheless marked by strong personal ambition and a deep admiration for his father’s achievements. He moved to Paris as a young man and began his literary career writing for the theatre, quickly rising to prominence in the Romantic movement with successful plays like Henri III et sa cour and Antony.
In the 1840s, Dumas turned increasingly toward prose fiction, particularly serialized novels, which reached vast audiences through French newspapers. His collaboration with Auguste Maquet, a skilled plotter and historian, proved fruitful. While Maquet drafted outlines and conducted research, Dumas infused the narratives with flair, dialogue, and color. The result was a string of literary triumphs, including The Three Musketeers and The Count of Monte Cristo, both published in 1844. These novels exemplified Dumas’s flair for suspenseful pacing, memorable characters, and grand themes of justice, loyalty, and revenge.
The D’Artagnan Romances—The Three Musketeers, Twenty Years After, and The Vicomte of Bragelonne—cemented his fame. They follow the adventures of the titular Gascon hero and his comrades Athos, Porthos, and Aramis, blending historical fact and fiction into richly imagined narratives. The Count of Monte Cristo offered a darker, more introspective tale of betrayal and retribution, with intricate plotting and a deeply philosophical core.
Dumas was also active in journalism and theater. He founded the Théâtre Historique in Paris, which staged dramatizations of his own novels. A prolific and energetic writer, he is estimated to have written or co-written over 100,000 pages of fiction, plays, memoirs, travel books, and essays. He also had a strong interest in food and published a massive culinary encyclopedia, Le Grand Dictionnaire de cuisine, filled with recipes, anecdotes, and reflections on gastronomy.
Despite his enormous success, Dumas was frequently plagued by financial troubles. He led a lavish lifestyle, building the ornate Château de Monte-Cristo near Paris, employing large staffs, and supporting many friends and relatives. His generosity and appetite for life often outpaced his income, leading to mounting debts. Still, his creative drive rarely waned.
Dumas’s mixed-race background was a source of both pride and tension in his life. He was outspoken about his heritage and used his platform to address race and injustice. In his novel Georges, he explored issues of colonialism and identity through a Creole protagonist. Though he encountered racism, he refused to be silenced, famously replying to a racial insult by pointing to his ancestry and achievements with dignity and wit.
Later in life, Dumas continued writing and traveling, spending time in Belgium, Italy, and Russia. He supported nationalist causes, particularly Italian unification, and even founded a newspaper to advocate for Giuseppe Garibaldi. Though his popularity waned somewhat in his final years, his literary legacy grew steadily. He wrote in a style that was accessible, entertaining, and emotionally reso
Alexandre Dumas père, born Alexandre Dumas Davy de la Pailleterie, was a towering figure of 19th-century French literature whose historical novels and adventure tales earned global renown. Best known for The Three Musketeers, The Count of Monte Cristo, and other swashbuckling epics, Dumas crafted stories filled with daring heroes, dramatic twists, and vivid historical backdrops. His works, often serialized and immensely popular with the public, helped shape the modern adventure genre and remain enduring staples of world literature.
Dumas was the son of Thomas-Alexandre Dumas, a celebrated general in Revolutionary France and the highest-ranking man of African descent in a European army at the time. His father’s early death left the family in poverty, but Dumas’s upbringing was nonetheless marked by strong personal ambition and a deep admiration for his father’s achievements. He moved to Paris as a young man and began his literary career writing for the theatre, quickly rising to prominence in the Romantic movement with successful plays like Henri III et sa cour and Antony.
In the 1840s, Dumas turned increasingly toward prose fiction, particularly serialized novels, which reached vast audiences through French newspapers. His collaboration with Auguste Maquet, a skilled plotter and historian, proved fruitful. While Maquet drafted outlines and conducted research, Dumas infused the narratives with flair, dialogue, and color. The result was a string of literary triumphs, including The Three Musketeers and The Count of Monte Cristo, both published in 1844. These novels exemplified Dumas’s flair for suspenseful pacing, memorable characters, and grand themes of justice, loyalty, and revenge.
The D’Artagnan Romances—The Three Musketeers, Twenty Years After, and The Vicomte of Bragelonne—cemented his fame. They follow the adventures of the titular Gascon hero and his comrades Athos, Porthos, and Aramis, blending historical fact and fiction into richly imagined narratives. The Count of Monte Cristo offered a darker, more introspective tale of betrayal and retribution, with intricate plotting and a deeply philosophical core.
Dumas was also active in journalism and theater. He founded the Théâtre Historique in Paris, which staged dramatizations of his own novels. A prolific and energetic writer, he is estimated to have written or co-written over 100,000 pages of fiction, plays, memoirs, travel books, and essays. He also had a strong interest in food and published a massive culinary encyclopedia, Le Grand Dictionnaire de cuisine, filled with recipes, anecdotes, and reflections on gastronomy.
Despite his enormous success, Dumas was frequently plagued by financial troubles. He led a lavish lifestyle, building the ornate Château de Monte-Cristo near Paris, employing large staffs, and supporting many friends and relatives. His generosity and appetite for life often outpaced his income, leading to mounting debts. Still, his creative drive rarely waned.
Dumas’s mixed-race background was a source of both pride and tension in his life. He was outspoken about his heritage and used his platform to address race and injustice. In his novel Georges, he explored issues of colonialism and identity through a Creole protagonist. Though he encountered racism, he refused to be silenced, famously replying to a racial insult by pointing to his ancestry and achievements with dignity and wit.
Later in life, Dumas continued writing and traveling, spending time in Belgium, Italy, and Russia. He supported nationalist causes, particularly Italian unification, and even founded a newspaper to advocate for Giuseppe Garibaldi. Though his popularity waned somewhat in his final years, his literary legacy grew steadily. He wrote in a style that was accessible, entertaining, and emotionally reso
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 3 of 3 reviews
September 14, 2019
Csapó egy. Világnagy vihar tombol a trópusi kikötőben, „aki nem volt Indiában, nem tudja”, milyen dühöngő ilyenkor az óceán, ahogy Dumas megjegyzi. (Bár hasonlatát némiképp gyöngíti, hogy épp Jáván vagyunk. Sebaj.) Ám egyvalaki dacol az elemekkel: a fiatalember, kinek felesége végstádiumú tüdőbajban haldoklik éppen, és csak a rejtélyes és gyanús „jávai orvos” mentheti meg – őhozzá igyekszik, megkérni, jöjjön el a beteghez. Csapó kettő: megkéri. Csapó három: eljön. Mondjuk ebben az eljövésben nincs sok köszönet, mert mint kiderül, az orvos Mephisto és Dr. House szerelemgyereke: csodás módon megmenti ugyan az életnek az asszonyt, de cserébe aláírat egy szerződést a férjjel, hogy ha a férfi valaha megbánná felesége gyógyulását, akkor mindketten elpusztulnak. És hát tudjuk, hogy megy ez: ha nekem valaki azt mondja, hogy „Ne gondolj az elefántra! Semmiképpen se gondolj az elefántra!”, akkor mire fogok gondolni? Az elefántra, naná. Következésképpen szegény csávó elkezd belecsavarodni abba, hogy tudja, most már csakazértis szerelmesnek kell lennie az asszonyba – máskülönben nem lenne probléma ezzel, de így, hogy muszáj… Csapó négy, és öt és így tovább: beindul a Dumas-henger, de még Dumas-mércével is durván. Van itt minden: varázslat, babona, álspirituális álbölcsességek, muzulmánok, buddhisták, hinduk, napimádók, kígyóbűvölők, lélekvándorlás, ópiumpipa, mérgezett tőr, szelídített fekete párduc, elátkozott hegy, buja asszonyszemélyek tonnaszám… Még felsorolni is szédítő. Mit mondjak, nem állítom, hogy ezúttal az én imádott Sándorom nem tolta túl azt a metaforikus biciklit.
Ugyanakkor valahol pont ez a bájos benne – hogy írónk ilyen gátlástalanul teletömködi a könyvet a mágikus kelet minden lehetséges attribútumával. Nyilván érzékelte, hogy az orientalizmus a korszak divatos irányzata, ezért egy jó kis kelet-ázsiai kalandregény bizonnyal hasít majd a piacon. Összeszedett hát pár egzotikus figurát – maláj herceget, enyhén bipoláris holland köztisztviselőt, fakírt, koldust, varázslót –, és eleresztette őket, csináljanak, amit akarnak. (Itt jegyezném meg, hogy pont Esther és Eusebius, a két „elvileg”-főszereplő sikerült legsótlanabbra*, de szerencsére velük meglepően keveset találkozunk. Valószínűleg Dumas is belátta írás közben, hogy a holland „ifjú pár” túl színtelen, érdemesebb hanyagolni őket a karakteres arcok kedvéért.) Ha helyén kezeljük ezt a könyvet, kifejezetten élvezetes, azoknak a hollywoodi szuperprodukcióknak a tejtestvére, ahol a vámpírok küzdenek a vérfarkasokkal, miközben a zombik állnak, és nézik. Nincs szó különösebb mondanivalóról, csak kikapcsol egy időre – pont addig, amíg tart, egy percig sem tovább. Kell ilyen is.
* Talán más is észrevette már, hogy ha a XIX. század férfiírói pozitív nőfigurát akarnak alkotni, az legtöbbször olyan unalmasra sikeredik, hogy az olvasónak kiugrik az állkapcsa az ásítozástól. Ez valószínűleg annak tudható be, hogy ha megfeszülnek, sem tudnak egy tökéletes nőszemélynek testhezállóbb funkciót találni annál, mint hogy megbízható társ legyen egy férfi mellett. Na jó, esetleg szórakoztató társ, de ez a plafon – önálló, férjétől-szerelmétől független személyként már képtelenek elképzelni. Úgyhogy Esther sematizáltsága érthető. Hozzá képest Eusebius mozgalmasabb alaknak tűnik, de ő meg tízpercenként megy át mindenféle pozitív meg negatív jellemfejlődésen ill. zuhanáson – nem a legkövetkezetesebb Dumas-figura, annyi szent.
Ugyanakkor valahol pont ez a bájos benne – hogy írónk ilyen gátlástalanul teletömködi a könyvet a mágikus kelet minden lehetséges attribútumával. Nyilván érzékelte, hogy az orientalizmus a korszak divatos irányzata, ezért egy jó kis kelet-ázsiai kalandregény bizonnyal hasít majd a piacon. Összeszedett hát pár egzotikus figurát – maláj herceget, enyhén bipoláris holland köztisztviselőt, fakírt, koldust, varázslót –, és eleresztette őket, csináljanak, amit akarnak. (Itt jegyezném meg, hogy pont Esther és Eusebius, a két „elvileg”-főszereplő sikerült legsótlanabbra*, de szerencsére velük meglepően keveset találkozunk. Valószínűleg Dumas is belátta írás közben, hogy a holland „ifjú pár” túl színtelen, érdemesebb hanyagolni őket a karakteres arcok kedvéért.) Ha helyén kezeljük ezt a könyvet, kifejezetten élvezetes, azoknak a hollywoodi szuperprodukcióknak a tejtestvére, ahol a vámpírok küzdenek a vérfarkasokkal, miközben a zombik állnak, és nézik. Nincs szó különösebb mondanivalóról, csak kikapcsol egy időre – pont addig, amíg tart, egy percig sem tovább. Kell ilyen is.
* Talán más is észrevette már, hogy ha a XIX. század férfiírói pozitív nőfigurát akarnak alkotni, az legtöbbször olyan unalmasra sikeredik, hogy az olvasónak kiugrik az állkapcsa az ásítozástól. Ez valószínűleg annak tudható be, hogy ha megfeszülnek, sem tudnak egy tökéletes nőszemélynek testhezállóbb funkciót találni annál, mint hogy megbízható társ legyen egy férfi mellett. Na jó, esetleg szórakoztató társ, de ez a plafon – önálló, férjétől-szerelmétől független személyként már képtelenek elképzelni. Úgyhogy Esther sematizáltsága érthető. Hozzá képest Eusebius mozgalmasabb alaknak tűnik, de ő meg tízpercenként megy át mindenféle pozitív meg negatív jellemfejlődésen ill. zuhanáson – nem a legkövetkezetesebb Dumas-figura, annyi szent.
November 15, 2023
Dumas, once again, does not disappoint.
Proper review to come, but suffice it to say that I have downloaded Tome 2 from the BNR, and am reading it in my sick bed. It is that good.
Proper review to come, but suffice it to say that I have downloaded Tome 2 from the BNR, and am reading it in my sick bed. It is that good.
August 11, 2025
J'étais sûr que j'avais écrit une critique de cette excellente tome , mais c'était peut-être sur mon blog que je l'avais écrit, donc je vais dire ici que ce livre est (en tome 1 et tome 2) dans la domaine public donc, gratuite , et c'est excellente .
La deuxième tome est même meilleur que la première tombe.
La deuxième tome est même meilleur que la première tombe.
Displaying 1 - 3 of 3 reviews