Nagyon jó alapötlet, nagyon jó stílus, humor, irónia, stb., és tetszett az is, hogy fejezetenként váltogatja az elbeszélőt, így ugyanaz a történet két szemszögből olvasható. (Sokszor épp ettől olyan vicces.) Szóval ügyesen leütögeti a saját magának feladott labdákat, sokat nevettem rajta. De teljesen egyetértek a molyról @ppeva értékelésével, hogy mondanivaló szempontjából mellesleg katasztrófa ez a könyv. Én is néha legszívesebben oldalba rúgtam volna (öhm) a főhős könyvtároskisasszonyt a maga sznobériáival és „ellenállhatatlan fellángolásaival”, amelyeknek valahogy a való világban is olyan fájdalmasan kevesen tudnak ellenállni. Mert tényleg sokan döntenek hollywoodi filmek tanulságaira alapozva a saját és utódaik sorsáról, amit bizonyos értelemben véve én is megbocsájthatatlannak tartok, legalábbis szívem mélyén nem tudom sajnálni azokat az embereket, akik a könyv végétől számított egy-öt-tíz évvel később keseregnek, hogy mennyire elbaltázott is az életük, és milyen rosszul tették, amikor a hormonjaik (bocs, hatalmas, lángoló, ellenállhatatlan szerelem) által vezérelve választottak örök társat, ezért kénytelenek elválni, és fejest ugrani a következő, immár igazi és tényleg örök, bár hasonló módon választott kapcsolatba.
Jaj, eltértem a tárgytól – azért jó könyv ez, kikapcsol és szórakoztat, csak nehogy komolyan vegyük és bedőljünk a tanulságainak. :)
(Még szerencse, hogy nem a tanulságai miatt vettem le a polcról.)