Akit a mozdony füstje megcsapott

by György Moldova

A Magyar Államvasutakkal minden hazánkfia kapcsolatban került már valamiként – utasként bizonyosan. A MÁV éppen ezért mindenkinek szívügye, mindenkinek vannak személyes tapasztalatai, s dicséri vagy szidja, áldja vagy átkozza, ki-ki természete és tapasztalata szerint.
Moldova György könyvét már a témája is érdekessé teszi, de igazán izgalmassá az, hogy megmutatja az olvasónak a MÁV belső életét, azt, amit az utas nemigen láthat, talán nem is sejthet. Moldova György meggyőző képet rajzol egy-egy nagyforgalmú vasúti csomópont munkaritmusáról, munkakörülményeiről, a szinte hihetetlen munkabírású vasutasokról, az idősebb és fiatalabb vasutasnemzedék gondolkodásmódjáról, munkastílusáról, mozdonyvezetőkről, fűtőkről, forgalomirányítókról, pályamunkásokról, vasúti mérnökökről, minden rendű-rangú vasutasról.
Felejthetetlen a Záhonyi Átrakó Körzetről, Európa legnagyobb szárazföldi kikötőjéről rajzolt kép: sínpárok beláthatatlan hálózata, érkező és induló vonatok százai mindennap. A gépesített, helyenként majdnem automatizált rakodómunka mellett a hagyományos, sőt ősrégi kézi rakodás, száz és száz áruféleség, Európa minden tájára induló vagonok – lenyűgöző kép.
Moldova György a MÁV tevékenységének minden területét megvizsgálja – nemcsak a forgalmat és a pályafenntartást, nemcsak az árurakodást, és utasszállítást, hanem a betegellátást is, sőt a fejlesztést, a korszerűsítést, aztán a gazdaságtalannak minősített vasútvonalak megszüntetésének minden körülményét is.

Genres: Hungarian Literature

373 pages, Unknown Binding

First published January 1, 1977

Reviews

[Peter Megyeri · Rating 4 out of 5]

Ez a második Moldova könyvem, de az első, ami efféle riportkönyv vagy szociográfia. Nagyon érdekes volt, hiába féltem tőle, hogy nagyon száraz lesz az adatok miatt, igazából két nap alatt végeztem vele. Nagyon részletes képet fest az 50-60-70-es évek viszonyairól és ami a MÁV-ot illeti nagyon sok minden szerintem nem sokban változott azóta sem.

[Márk · Rating 5 out of 5]

Vasutasok bibliája.

[Gábor · Rating 5 out of 5]

Korábban már olvastam a könyvet, de a múlt homályába vész mikor. Ismerősi ajánlásra kezdtem bele ismét. Bizonyára elfogult is lettem az elmúlt években a vasúttársaságokkal folytatott többéves közös munka révén, de már fiatalkoromtól megvan a vasút iránti érdekődés. Sajnos még nem találkoztam élőben gőzmozdonnyal, így a mozdony füstje nem csapott még meg, de gyerekkorom sok vasúti utazása a 82 sz. vasútvonalon pozitív emlékként él bennem.

A könyv kapcsán számomra az a lenyűgöző, hogy mennyire bonyolult és összetett rendszer az, amit vasútnak hívunk. Többször megjelenik a könyvben, hogy rothad a vasút, mint rendszer, nem olyan, mint bezzeg régen, ez lényegében a könyv megjelenése óta mindig elhangzik. Meggyőződésem, hogy ez részben azért is van, mert bonyolult a rendszer, és egyes beavatkozások nem képesek csak korlátozottan eredményeket elérni. Ez persze nem mentség vagy érdem, inkább tény. A kritika arra is rávilágít, hogy valamit nagyon tudott a vasút a II. világháborút megelőző évtizedekben, azokban az időkben, amire a könyvbeli szereplők is hivatkoznak sokszor, hogy régen bezzeg. A pályafenntartó munkások ugyanolyan fontos részei voltak a vasút működésének, mint a fűtők, mindenkinek megvolt a szerepe a fogaskereke rendszerében. Az ország egyik legnagyobb foglalkoztatójaként létrehozott széleskörű vállalati juttatási rendszer (utazás, orvosi ellátás, szociális támogatás) azt mutatja, hogy a vállalat felismerte - mai szóval - humántőke fontosságát és ezért próbált olyan szolgáltatásokat létrehozni és működtetni, ami a dolgozók életminőségét javította. Ez kezdett el erodálódni, és ez tart a mai napig is.

Lehet ennek egy olyan olvasata is, hogy úgy épült ki a rendszer, hogy már eleve fenntarthatatlan volt, csak volt pár kegyelmi évtized, amikor az egyéb közlekedési módok fejletlensége átmenetileg versenyképessé tette a vasutat. A könyvben is előkerül a vasúti vonalak bezárása. Az érdekes benne az - amellett, hogy ezzel kapcsolatos részek, akár a mai nap is íródhatnának -, hogy a vasút helyét a közúti szállítás veszi át. Az aranykorban a közúti közlekedés nem volt általános, a buszok és teherautó széleskörű elterjedése a helyközi és távolsági közlekedésben nem volt általános. Ez tette lehetővé a vasút korábbi sikerét. A közúti közlekedés fejlődése miatt, annak alapvetően a közúti alapinfrastruktúra létrehozásának és működtetésének alacsonyabb költségei okán a vasút drágává vált a korábbi formájában.

A vasút működésének számomra az egyik legmegdöbbentőbb momentuma a felelősség. A könyvbe is sokszor megjelenik, és a mai napig így van, hogy a baleseteket mindig konkrét személyekre vezetik vissza. Nincs mismálolás, mindig mindennek van felelőse. Éppen ez teszi sokszor bonyolulttá a működést. A felelősség ebben az értelemben a biztonságos szinonimája, mert a legfontosabb, hogy ne legyen baleset. Ez persze visszássá is válhat, mert így a biztonság oltárán feláldoznak számos más elvet, de az emberi élet védelmét, mint legfőbb célt, nehéz felülírni.
Számomra a könyv azt mutatja be, hogy milyen csodálatosan komplex rendszer a vasút. Vannak árnyoldalak és naposabb részek is. Érdekes utazás olvasni.