Valami népi

by Krisztián Grecsó

Grecsó Krisztián történeteiben a párhuzamosok a végtelenben sem mindig találkoznak, de a találkozások mégis elmesélhetők. Néha az események egy időben, de más helyen zajlanak (Erdélyben, a fővárosban vagy falun), máskor egyazon helyen, de különböző időkben: harmincas vagy ötvenes években, és közben nagyon is a mában. Ahogy mindannyian ismerjük az érzést, amikor nem vagyunk a helyünkön. A Valami népi történetei ezekről az otthontalan helyzetekről szólnak, és az olvasó így válik nyomolvasóvá.
Akár a rég- és a közelmúlt falusi históriáit, akár egymás mellett elsuhanó életutakat vagy éppen a saját életének történeteit követi, Grecsó Krisztián novelláiban mindig ott kísért a kíméletlen együttérzés.

Genres: Hungarian Literature

288 pages, ebook

First published January 1, 2022

Reviews

[Kuszma · Rating 4 out of 5]

"Boldogok, ami ebben a korban, negyven fölött, már szomorúság."

Az elején azt hittem, hogy ez egy rafinált - talán túl rafinált - elbeszéléskötet lesz, ahol a hangsúly a múlt és a jelen egybefonódására helyeződik. Megduplázott idősíkok, egykori traumákra rárakódott friss fájdalmak kulcsolódnak majd össze szétszálazhatatlanul. Talán úgy is volt, hogy így lesz. De másképp lett. Közbejött valami.

Mert aztán a második felvonás az önboncolásé. Széteső, fésületlen, indulati szövegek sorozzák az olvasót - de van bennük erő, hitelesíti őket valami mélyről jövő vallomásosság, úgy bugyognak fel, mintha muszáj lenne megszületniük.

A harmadik szakaszban az író eltávolodik szenvedő önmagától, Grusz nevű avatárjába száműzi, kívülről nézi kínlódását a nyakában növekvő tumorral. Cserébe viszont - mintegy kompenzációként - az etap többi szereplőjét a Sors martalékául dobja. Mert ugye ha a Sors akkora mocsok, hogy rákkal hajigál meg egy életerős férfit (aki vigyorogva futja 24 perc alatt a szigetkört, és utána simán hazasprintel), akkor a többiek miért legyenek biztonságban?

És végül a negyedig blokk. Némi lecsendesülés, normalizálódás. Búcsúzás és elfogadás.

Hálátlan dolog kritizálni egy ilyen kötetet. Kicsorbul rajta a bírálat. Mondtam már kétértelmű dolgokat Grecsóról. Tartom, hogy egy bekezdésen belül képes Müller Péter és Tar Sándor lenni, ami azért nem egyértelmű bók. Azt gondolom, ebben a kötetben is akadnak túlhabzások. De valahogy elférnek benne. Megvan a helyük, mint ahogy bizonyos élethelyzetben a káromkodás is funkcióval bír. Szép dokumentuma ez a kötet a félelemmel és az önsajnálattal való megküzdésnek. Egyfajta irodalmi gyászfeldolgozás, a változatosság kedvéért négy lépésben.

[Peter Megyeri · Rating 4 out of 5]

Egy podcast-ban hallottam beszélgetést a szerzővel és nagyon tetszett a stílusa, szimpatikusnak tűnt ezért is gondoltam, hogy belevágok ebbe a könyvbe. A régi könyveivel kapcsolatban elég sok értékelés és kritika volt már megtalálható a neten, de pont ekkor voltunk pár nappal a legújabb kötet megjelenése előtt, gondoltam í]y lesz igazán tiszta lap, ha ezzel kezdem. A szerző, és ez a podcastból is kedrült, a választott otthonom közeli dél-alföldi vidéket sokszor használja a könyveiben helyszínként, ez is volt az egyik dolog, ami felkeltette az érdeklődésemet. Valahogy nagyon nehezen kezdtünk mégis. A konyv (legalábbis az e-könyv változat, amit én olvasok) négy részre van bontva és egészen a harmadikig valahogy mindig csak az jutott eszembe, hogy jó-jó, de azért ez csak egy vékony Háy János utánérzés, és ez is ugyanez, csak itt, ha lehet még szerencsétlenebbek az emberek, még kilátástalanabbak a sorsok, pedig már Háy-nál is párszor felemlegettem, hogy legalább egyszer lenne az, hogy valakinek valami sikerül, talán mág hatásos is lenne, mint történeti csavar. De aztán itt a harmadik résznél (Istennek nehéz) elkezdett behúzni a dolog. És már látom, hogy nem ugyanaz ez, mint Háy, csak hasonlóak a díszletek, és elkezdett tetszeni is. Egyre sűrűbben értek össze a különböző szálak, egyszer többször éreztem úgy, hogy ez inkább egy rövid fejezetekkel, bonyolult időkezeléssel és nagyon sok szereplővel operáló regény, mint novelláskötet. És nagyon tetszett a mindent-látó-narrátor megjelenése, a szándékos kiszólások az olvasónak, a valóság megkérdőjelezése és a történetek szerkesztettségének hangsúlyozása. A végére egyébként kezd teljesen élesen kirajzolódni, hogy nincs alapja a Háy-jal való párhuzamomnak. Talán csak a helyszín és a szereplők hasonlatossága és az, hogy időben közeliek az olvasmányélmények miatt láttam párhuzamot. De néha mégis kicsit mintha hasonlítanának. Az örökbefogadási procedúrát leíró fejezet, a legalább három szálon futó, soha véget nem érő mondataival mégiscsak Háy-t idézte, és ez dícséret a részemről. Szóval végül jó eredménnyel zárult ez a kísérlet, spt. Grecsó Krisztián is bekerült azok közé a kortárs magyar írók közé, akiket bizonyosan fegyelemmel fogok kísérni, addig meg igyekszem felzárkózni és elolvasni a már megjelent műveit.

[Lázadó Irodalom · Rating 5 out of 5]

Annyira Grecsó, annyira tökéletes.

[Nora · Rating 3 out of 5]

Van egy-egy mondat, ami nagyon megragad de a történetek szerkezete annyira nem, és attól félek utóbbi fontosabb

[Máté Pápista · Rating 5 out of 5]

Nagyon jó írások, de nagyon lehoznak az életről.

[Viktoria Rasmussen · Rating 5 out of 5]

Nagyon jó, bár szomorú történetek, tartalmas gondolatok. Nagyon tetszett, ahogy a karaktereket a különböző fejezetekben, különböző szemszögből láthattuk meg. Nagyon tetszett a könyv!