What do you think?
Rate this book
Társadalomelméleti értekezések
A különböző, szembenálló irányzatok forrongásában, a lehetőségek latolgatásában, elveink tisztításában a radikális liberalizmus irányzatát senki se képviselhetné kiválóbban Herbert Spencernél. A radikális liberalizmus az egyéniség teljes kifejlődésének és boldogulásának feltételét az állam lehető legnagyobb visszavonulásában látja. Az angol bölcselő előtt az állam alig egyéb szükséges rossznál: annál ideálisabb, minél kisebb a hatásköre, minél kevésbe avatkozik bele az egyén életébe. Elég, ha a kifelé való védelemre s a belső rend fenntartására szorítkozik, egyebekben pedig engedjen teljes szabadságot az egyéneknek: hadd folytassák gazdasági tevékenységüket minden korlátozástól menten, kedvük szerint szerződéseket kötve egymással. Hadd élvezzék a lelkiismeret, a vallásos élet teljes szabadságát. A politikai élet terén se legyen különben: ne legyen semmiféle abszolút uralkodó, az egyének kormányozzák önmagukat képviselet útján, rendelkezzenek tulajdonukkal, ahogy nekik tetszik, éljenek és cselekedjenek minden téren teljesen szabadon, cselekvéseik korlátai csupán ott kezdődjenek, ahol mások érdekeit sértik; s csak e korlátok átlépésénél lépjen közbe fő funkciójával, az igazságszolgáltatással, az állam.
276 pages, Paperback
Published June 1, 2021
1 person want to read
About the author
Herbert Spencer
1,565 books244 followersHerbert Spencer was an English philosopher, biologist, anthropologist, sociologist, and prominent classical liberal political theorist of the Victorian era.
Spencer developed an all-embracing conception of evolution as the progressive development of the physical world, biological organisms, the human mind, and human culture and societies. He was "an enthusiastic exponent of evolution" and even "wrote about evolution before Darwin did." As a polymath, he contributed to a wide range of subjects, including ethics, religion, anthropology, economics, political theory, philosophy, literature, biology, sociology, and psychology. During his lifetime he achieved tremendous authority, mainly in English-speaking academia. "The only other English philosopher to have achieved anything like such widespread popularity was Bertrand Russell, and that was in the 20th century." Spencer was "the single most famous European intellectual in the closing decades of the nineteenth century" but his influence declined sharply after 1900; "Who now reads Spencer?" asked Talcott Parsons in 1937.
Spencer is best known for coining the expression "survival of the fittest", which he did in Principles of Biology (1864), after reading Charles Darwin's On the Origin of Species. This term strongly suggests natural selection, yet as Spencer extended evolution into realms of sociology and ethics, he also made use of Lamarckism.
Spencer developed an all-embracing conception of evolution as the progressive development of the physical world, biological organisms, the human mind, and human culture and societies. He was "an enthusiastic exponent of evolution" and even "wrote about evolution before Darwin did." As a polymath, he contributed to a wide range of subjects, including ethics, religion, anthropology, economics, political theory, philosophy, literature, biology, sociology, and psychology. During his lifetime he achieved tremendous authority, mainly in English-speaking academia. "The only other English philosopher to have achieved anything like such widespread popularity was Bertrand Russell, and that was in the 20th century." Spencer was "the single most famous European intellectual in the closing decades of the nineteenth century" but his influence declined sharply after 1900; "Who now reads Spencer?" asked Talcott Parsons in 1937.
Spencer is best known for coining the expression "survival of the fittest", which he did in Principles of Biology (1864), after reading Charles Darwin's On the Origin of Species. This term strongly suggests natural selection, yet as Spencer extended evolution into realms of sociology and ethics, he also made use of Lamarckism.
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 of 1 review
June 3, 2021
Ez a hat esszét tartalmazó kötet kiválóan bemutatja a 19. század és a klasszikus liberalizmus legnagyobb géniuszának szociológiai gondolatait.
Az első fejezet, 'A katonai és iparos társadalmak szociológiája' összehasonlítja a társadalmi fejlődés két végletét: a rendszert, aminek a meghatározó vonása az, hogy minden eleme a háború célját szolgálja, és a rendszert, aminek a meghatározó vonása, hogy a tagjai az önkéntes termelés és csere jegyében működnek együtt. Az előbbi a despotizmus, az utóbbi a szabadság rendszere. "Ahol nincs politikai alárendeltség, a háború létrehozza azt;" a katonai társadalom a zsarnokság jegyében rendeli alá a közösség minden tagját, hogy munkájával és életével a háború célját használja, míg az iparos társadalom a tulajdonjog tiszteletének jegyében teszi lehetővé az önkéntes együttműködést. A 'Hazafiság' és az 'Imperializmus és rabszolgaság' két, a háború ellen felszólaló, rövidebb esszé. Az ajándékokról szóló fejezet bemutatja a történelmi folyamatot, ahogyan az uralkodónak fizetett, intézményesített adók kialakultak a primitív, engesztelő, félelemből és kegykeresésből gyakorolt ajándékozásból; az 'Illem és divat' fejezet bemutatja, hogy a társadalmi szokások egyazon történelmi forrásban gyökereznek, mint a törvényhozás és a vallás, és a hatalom viselőihez való viszonyulásból alakultak ki; 'Az Állam ignorálásához való jog' pedig egy szinte legendás esszé arról, hogy az egyénnek jogában áll elszakadni az államtól és önkéntes száműzetésbe vonulni.
Nem lehet elolvasni úgy ezeket az esszéket, hogy ne ébresztené rá a szerző az embert olyan társadalomelméleti összefüggésekre, amikre eddig soha sem gondolt, és amit - a páratlanul alapos történelmi és a priori bizonyítékok fényében, amiket Herbert Spencer felsorol - mégis lehetetlen letagadni. Ezek az esszék bemutatják, hogy nem véletlenül tartották a 19. században Spencert egyetemes géniusznak, akit a művelt világ minden embere olvasott és ismert.
Az első fejezet, 'A katonai és iparos társadalmak szociológiája' összehasonlítja a társadalmi fejlődés két végletét: a rendszert, aminek a meghatározó vonása az, hogy minden eleme a háború célját szolgálja, és a rendszert, aminek a meghatározó vonása, hogy a tagjai az önkéntes termelés és csere jegyében működnek együtt. Az előbbi a despotizmus, az utóbbi a szabadság rendszere. "Ahol nincs politikai alárendeltség, a háború létrehozza azt;" a katonai társadalom a zsarnokság jegyében rendeli alá a közösség minden tagját, hogy munkájával és életével a háború célját használja, míg az iparos társadalom a tulajdonjog tiszteletének jegyében teszi lehetővé az önkéntes együttműködést. A 'Hazafiság' és az 'Imperializmus és rabszolgaság' két, a háború ellen felszólaló, rövidebb esszé. Az ajándékokról szóló fejezet bemutatja a történelmi folyamatot, ahogyan az uralkodónak fizetett, intézményesített adók kialakultak a primitív, engesztelő, félelemből és kegykeresésből gyakorolt ajándékozásból; az 'Illem és divat' fejezet bemutatja, hogy a társadalmi szokások egyazon történelmi forrásban gyökereznek, mint a törvényhozás és a vallás, és a hatalom viselőihez való viszonyulásból alakultak ki; 'Az Állam ignorálásához való jog' pedig egy szinte legendás esszé arról, hogy az egyénnek jogában áll elszakadni az államtól és önkéntes száműzetésbe vonulni.
Nem lehet elolvasni úgy ezeket az esszéket, hogy ne ébresztené rá a szerző az embert olyan társadalomelméleti összefüggésekre, amikre eddig soha sem gondolt, és amit - a páratlanul alapos történelmi és a priori bizonyítékok fényében, amiket Herbert Spencer felsorol - mégis lehetetlen letagadni. Ezek az esszék bemutatják, hogy nem véletlenül tartották a 19. században Spencert egyetemes géniusznak, akit a művelt világ minden embere olvasott és ismert.
Displaying 1 of 1 review