What do you think?
Rate this book
Megint elkalandoztál
„Kicsit lelkesebben, ha kérhetem, mondogattam, ám szavaim süket fülekre találtak. Gála feje tök üres, és halhatatlan lélekkel sem dicsekedhet, mint én, merengtem el, megölve a hangulatot. Már ahhoz is túl fáradt voltam, hogy végiggondoljam, vajon fel lehetne-e lelkesíteni Gálát, és ha igen, hogyan, úgyhogy inkább eldőltem a matracomon. Elalvás előtt még egy új, sikerekben gazdag alkotói korszak képe villant fel előttem. Minden áldott nap ezzel a reménnyel kelek, de lefeküdni csak nagy ritkán sikerül vele, az ilyesmit megjegyzi az ember.”
126 pages, ebook
Published January 1, 2019
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 of 1 review
September 12, 2019
Egy könyv, ami a jelenkori kultúrharc áldozata lett.* A JAK adta volna ki, de közben támogatás hiányában a JAK megszűnt, így a szerző, jobb híján ingyen elérhetővé tette a neten.
A novellák eléggé egy rugóra járnak (mondhatnám azt is, hogy egységes a kötet), az elbeszélő egy fiatal felnőtt, néha meg az általa megidézett gyerekkori önmaga. A történetekben kevés a meglepő fordulat, inkább a hétköznapiságra épít az író, egy élethelyzet jelenik meg, ami, hát nem meglepő, nem a narrátor életének vidám oldalát emeli ki. Meg nem értett emberek járják itt a kálváriájukat, és hát őszintén, valljad be, te nem érezted így magad már életedben? Emiatt aztán átélhetők ezek az írások, még ha sokban nem is történik tulajdonképpen semmi. Néha ez kicsit untatott.
BVK amúgy jól ír, van benne egy kis hrabali beütés, ahogy a szereplők végtelen mondatokban mondják a magukét, néha el lehet veszni a szövegben. Ami viszont zavart, az a nemtelenség, legtöbbször nem derül ki a narrátor neme, sőt, sok szereplőé sem (csak vezetéknevük van), emiatt kuszák a viszonyok, sokszor azért nem tudtam a történésre figyelni, mert a jelekre vadásztam, hogy végre rájöjjek, ez most fiú, vagy lány? Persze ez csakis szándékos lehet az író részéről, ahhoz túl hangsúlyos elem, hogy hibának gondoljam, csak a célja nem világos. Más a kicsengése egy eseménynek, ha férfival, vagy nővel történik, ha ez el van kenve, akkor az olvasó vagy elbizonytalanodik, vagy arra a nagy felismerésre jut, hogy nő és férfi ugyanolyan ember. De inkább az előbbi.
* Bár ahogy vesszük. Mert mi lett volna a sorsa a JAKnál? Kiadják 500 példányban, ebből mondjuk elfogy 120, de abban már benne van a repi, meg a bloggereknek, kritikusoknak, könyvtáraknak szétküldött példányok. Szóval a szerző nem keres rajta semmit, sőt, figyelembe véve a postaköltséget, még pénzébe is kerül. A maradékot meg két év múlva a JAK 80%-al leárazva kiteszi egy asztalra valahol. Ellenben most a könyv, ha csak elektronikus formában is, de sokakhoz eljuthat, főleg, ha a Molyon kap pár jó értékelést, talán több olvasója is lesz, mint papíron.
A novellák eléggé egy rugóra járnak (mondhatnám azt is, hogy egységes a kötet), az elbeszélő egy fiatal felnőtt, néha meg az általa megidézett gyerekkori önmaga. A történetekben kevés a meglepő fordulat, inkább a hétköznapiságra épít az író, egy élethelyzet jelenik meg, ami, hát nem meglepő, nem a narrátor életének vidám oldalát emeli ki. Meg nem értett emberek járják itt a kálváriájukat, és hát őszintén, valljad be, te nem érezted így magad már életedben? Emiatt aztán átélhetők ezek az írások, még ha sokban nem is történik tulajdonképpen semmi. Néha ez kicsit untatott.
BVK amúgy jól ír, van benne egy kis hrabali beütés, ahogy a szereplők végtelen mondatokban mondják a magukét, néha el lehet veszni a szövegben. Ami viszont zavart, az a nemtelenség, legtöbbször nem derül ki a narrátor neme, sőt, sok szereplőé sem (csak vezetéknevük van), emiatt kuszák a viszonyok, sokszor azért nem tudtam a történésre figyelni, mert a jelekre vadásztam, hogy végre rájöjjek, ez most fiú, vagy lány? Persze ez csakis szándékos lehet az író részéről, ahhoz túl hangsúlyos elem, hogy hibának gondoljam, csak a célja nem világos. Más a kicsengése egy eseménynek, ha férfival, vagy nővel történik, ha ez el van kenve, akkor az olvasó vagy elbizonytalanodik, vagy arra a nagy felismerésre jut, hogy nő és férfi ugyanolyan ember. De inkább az előbbi.
* Bár ahogy vesszük. Mert mi lett volna a sorsa a JAKnál? Kiadják 500 példányban, ebből mondjuk elfogy 120, de abban már benne van a repi, meg a bloggereknek, kritikusoknak, könyvtáraknak szétküldött példányok. Szóval a szerző nem keres rajta semmit, sőt, figyelembe véve a postaköltséget, még pénzébe is kerül. A maradékot meg két év múlva a JAK 80%-al leárazva kiteszi egy asztalra valahol. Ellenben most a könyv, ha csak elektronikus formában is, de sokakhoz eljuthat, főleg, ha a Molyon kap pár jó értékelést, talán több olvasója is lesz, mint papíron.
Displaying 1 of 1 review