Az olvasó országa: Esszék, cikkek 2003-2016

by Péter Esterházy

Esterházy Péter cikkeiből tizenöt év után jelenik meg újabb kötet, Az olvasó országa. A 2003 és 2016 között keletkezett írások a közelmúlt és a jelen Magyarországáról szólnak, akár a szigorú figyelem soha nem leegyszerűsítő élével, akár az öröm összetéveszthetetlenül finom sokrétűségével; szellemmel és eleganciával. Publicisztikák, esszék, jegyzetek, beszédek: Esterházy jellegzetes műfajai hétköznapjainkról és ünnepeinkről adnak hírt - és arról, hogy e kettő mindig és mindenekelőtt: munka.

760 pages, Hardcover

First published January 1, 2018

About the author

Péter Esterházy was a Hungarian writer. He has been called a "leading figure of 20th century Hungarian literature", and his books are considered to be significant contributions to postwar literature.

Reviews

[Kuszma · Rating 4 out of 5]

„Egy hatás alatt álló olvasó dünnyögései.”

A jó könyv mindig jobb, mint a szerzője, mondta volt valaki, akinek a szavára adni szoktam, de most mégis picit, hát nem is az, hogy vitatkoznék, de kiegészítéssel élnék: a jó könyv ugyanis néha annyira önazonos szerzőjével, hogy értelmetlen arról beszélni, jobb-e egyik a másiknál. Egy Esterházy-mondat például tele van Esterházyval, sokkal inkább, mint amennyire egy Tolsztoj-mondat Tolsztojjal, vagy egy Balzac-mondat Balzackal – és hogy mi következik ebből? Hm, hát tulajdonképpen semmi. Talán csak az, hogy aki nem szereti Esterházyt, az ne olvasson Esterházyt. Vagy olvasson, és szeresse meg. Igen, talán ez volna a legjobb.

Szó se róla, van ebben a kötetben önismétlés. Meg vannak olyan passzusok, amelyek a pillanat hevében születtek, és a hevülést okozó pillanat mára a múlt ködébe veszett. Publicisztikánál ez előfordul – veszít szavatosságából 10-15 év alatt. Az Esterházy-mondat mindazonáltal nem veszít, az mindig aktuális (hisz irodalom, mert – talán nem az elfogultság mondatja ezt velem – egy nagy írónak még a bevásárlócetlije is irodalom), csak a témát vonja be valami, hm, nevezzük szépelgőn nemespenésznek. Például abban a történelem előtti időben, ahonnan ezek a szövegek jőnek, a Heti Válasz még orbánista folyóirat volt, ahogy a Magyar Nemzet is (arról nem is beszélve, hogy egyáltalán volt Magyar Nemzet). És ki emlékszik arra már, hogy a Németh Szilárdok által eltakart egyszervoltban élt egy bizonyos Mikola is, akiről akkor még érdemes volt szót ejteni? De hát ez mindegy is. Mert ezt a kötetet nem azért olvastam el, hogy újat tudjak meg belőle. (Bár tudtam meg újat – ez volt a bónusz.) Hanem beszélgetni jöttem ide. Egy kis élőszóért. Mert a halhatatlanság nem márványszobor. Hanem a halhatatlanság: ma is élő beszéd.

[fióka · Rating 5 out of 5]

MIndent elkövettem, hogy ennek a könyvnek soha ne legyen vége. Például nem olvastam. Olvastam helyette mást. Nem volt jó ötlet, mert Bodor Ádám nem Esterházy. Tegyük hozzá, hogy: szerencsére. Újraolvastam. Lassan olvastam. Felolvastam. Kiidéztem belőle dolgokat. Minden hiába, a dolgok végesek.
Befejeztem. És a hiányon túl az ijedtség maradt bennem. Esterházy annyira elegánsan volt európai, hogy az gyakorlatilag elmondhatatlan. Cserébe viszont érzékelhető, magabiztosan ott van szinte minden sorában. Ez az európaiság-dolog, félek, nem mindenkinek mond valamit s akinek igen, annak se biztos, hogy mind ugyanazt. Kár, hogy elcsépeltté vált, szitokszóvá, mint a liberális. A jónép pedig egyikről sem tudja, hogy mi is az. Hát itt tartunk. Visszatérve az ijedtségre: mi lesz most már velünk? Talán rejtezik még anyag 1-2 gyűjteményes kötetre és utána? Utána vége. Lehet kezdeni elölről. Ami elkeserítő, ellenben legalább megnyugtató. A kettő nem zárja ki egymást.
Annak ellenére, hogy egyik-másik írás politikai háttere nekem már nem mondott semmit, aktualitását vesztette némely történés, ennyire élvezetesen írni aktuálpolitikáról még senkit nem láttam. Az ember perverz módon szinte azt kívánja, hogy még, még történjenek rémisztő dolgok, hadd butuljon az emberiség tovább, ide nekünk EP-t, ő majd megírja úgy, hogy az ember fetreng a nevetéstől. Fájdalom, ebből csak a két első feltétel teljesül.
Vannak benne ismétlések, főleg a kiállítás-, könyvfesztiválmegnyitók környékén, de ez nem baj. Hol írja azt, hogy az ember egy élményt csak egyszer használhat fel? Ettől még a szövegek irodalmi értéke változatlan.
Annyira erősen, töményen gyönyörű Esterházy-szöveg az egész, hogy olyan az EP-szeretőnek, mint egy pohár víz, ha szomjazol. És ha nem szereted EP-t, csupán kultúrember vagy (elnézést a kasztosításért), akkor sem lehetsz meg nélküle. Többet nem mondhatok róla, úgy néz ki az eddigiek alapján, hogy EP megosztó. Vagy szereted, vagy nagyon nem. Viszont azoknak, akik nehéznek találták, talán jó lenne valami „könnyebbel” próbálkozni, mint pl. ez a kötet. Bár szerintem pl. a Harmonia Cælestis is rohadtul élvezetes olvasmány, szóval az én szavam abszolút nem mérvadó.
Tehát: mi lesz most már velünk?

"Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen.
Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen
néz téged, mert örül, hogy lát ma itt
fehérek közt egy európait."

[Róbert Šedivý · Rating 4 out of 5]

"Je to môj osobný problém, štylistický problém, ktorý musím riešiť deň čo deň, je to problém, ktorý musí obsahovať každá moja veta. Musí rátať už nielen s prázdnou vážnosťou, ale aj s tou záplavou novodobej nevážnosti. Musí si nájsť svoje miesto v tomto novom poriadku vážneho a nevážneho."
-Péter Esterházy-