Most vagy soha

by András Feldmár

Ha én nem állok ki magamért, ki fog kiállni értem? Ha csak magamért fáradozok és állok ki, mit érek én? És ha ezeket a dolgokat nem most teszem, akkor mikor? Feldmár András - Most vagy soha A könyv amely a HVG Könyvek Feldmár-sorozatának első darabja , az öntörvényű, szókimondó és széles látókörű pszichoterapeuta előadásainak felszabadító élményét adja vissza. A szerző pszichológusok, filozófusok, teológusok történeteiből, saját életéből és praxisából merít, hogy válsághelyzeteinkre, félelmeinkre, függőségeinkre és útkereséseinkre reflektáljon. Hipnotikus és magával ragadó történeteit olvasva sok gyerekkorunk óta belénk nevelt szabályt gondolunk át. Kiállhatunk szégyenérzet nélkül önmagunkért? Milyen módon deríthetjük ki, hogy kinek higgyünk? Felismerjük, hogy ki a barátunk, és ki az ellenségünk? Új megvilágításba helyezi, mit jelent az önzés és a szeretet. Arra bátorít bennünket, hogy akárhol is tartunk az életükben, ne féljünk kimondani a vágyainkat és kezünkbe venni az irányítást. A könyv önmagunk megismeréséhez és elfogadásához, saját érdekeink érvényesítéséhez visz közelebb, de emellett a szolidaritás és a szeretet szükségessége mellett is kiáll. Ha már rendben vagy, és csak akkor, a pluszenergiádat add oda másoknak. Azzal szeress, vigyázz másokra, segíts nekik elérni, amit akarnak. Mikor? Most azonnal! Feldmár András 1940-ben született Budapesten, 1956-ban vándorolt ki Kanadába, ahol előbb matematikus lett, majd pszichológiát és filozófiát tanult. 1974-ben ismerkedett meg R. D. Laing skót pszichiáterrel, aki elméleti és gyakorlati munkásságában radikálisan megkérdőjelezte a 20. századi pszichiátria dogmáit. Ez a találkozás egy életre meghatározta Feldmár tudományos munkásságát, a világhoz való viszonyát. Laing tanítványaként, barátjaként és szakmai örököseként számos terápiás kísérlet részese Európában és Amerikában. Szakemberekkel, teológusokkal, művészekkel és elszánt civilekkel arra keresi a választ, hogy hogyan tudnának a lélek és tudat sebeitől szenvedő emberek az orvos-beteg reláció kiszolgáltatottsága helyett élő, szeretetteli kapcsolatokból erőt merítve meggyógyulni. Feldmár a mai napig aktívan dolgozik terapeutaként, tanít, illetve számos szervezet számára végez tanácsadói munkát. Rendszeresen jön Magyarországra, ahol a Feldmár Intézet szervezésében előadásokat tart, csoportokat vezet. 2012-ben a Büntetés-végrehajtási Szolgálatért Emlékplakett bronz fokozatával tüntették ki, a fogvatartottak társadalmi reintegrációjával összefüggő módszerek kialakításáért és azok sikeres alkalmazásáért. A fogvatartottak társadalmi reintegrációját célzó Mesekör programért 2013-ban ERSTE Alapítvány Társadalmi Integrációs Díjat kapott. A könyv Feldmár András 2013 nyarán, Most vagy soha címmel tartott előadás-sorozatának, és a 2012. őszi dunaszerdahelyi, Végzet, sors, szabad akarat című előadásának anyagából készült, a Feldmár Intézet közreműködésével..

Genres: Nonfiction, Psychology

124 pages, Hardcover

First published January 1, 2014

Reviews

[Kálmán Kéménczy · Rating 5 out of 5]

Feldmár mindig nagyon kényelmetlen helyzetbe hoz, provokál és földbe döngöl és felemel. Nem mindig ebben a sorrendben.
Pillanatok alatt zavarba hoz és gondolkodásra késztet. Nem mindig tetszenek a válaszai, nem mindig értek velük egyet, de hát ez nem is baj. A kérdések, amiket felvet, azok viszont fontosak, ha nem a legfontosabbak.

És azt hiszem ezért szeretem.

"Egy nő egyszer csak észreveszi, hogy egy csomó tigris leselkedik rá. Elkezd futni előlük, de ez felkelti a tigrisek érdeklődését, és a nyomába erednek. A nő csak rohan és rohan, míg egy szakadékhoz ér. Talál egy indát, amelyben megfogódzkodik, és mászik lefelé. Lenéz, hogy hova is akar menni, és ott is vár rá már vagy hat tigris. Ahogy körbe-körbe nézelődik, mit is tehetne, meglátja, hogy fent meg egy egér rágcsálja az indát. A következő dolog, amit észrevesz, tigrisek mögötte, tigrisek előtte, az egér rág, és ott piroslik a szamóca. Pontosan így érzem magam én is. És ha ti nem így érzitek magatokat, akkor nem akarjátok tudni a valóságot. Mert mindannyian így vagyunk. A nő abban a pillanatban megkedveli a szamócát, mert az az egyetlen dolog, ami nem ijeszti meg. Sőt, megkívánja. Kinyúl a szamócáért, és meg fogja enni. Ezt jelenti a most vagy soha."

[Birán Barbara · Rating 4 out of 5]

Úgy gondolom, hogy Feldmár András egy zseni, és egy nagyon jó szakember lehet. Azonban. Nekem az első könyvem tőle, és itt-ott kiverte a biztosítékot. Azzal is, amit ír, de főképp azzal, ahogyan írja. A stílus nekem nagyon nem jön be, Csernushoz tudnám hasonlítani a közvetlen, szókimondó írást, ami engem sokszor elrettent. Ettől függetlenül be kell vallanom, hogy motoszkálnak a fejemben a gondolatai. Sajnos egy elég rövidke könyv, így egyik témából ugrunk a másikba, amíg még fel sem dolgoztam teljesen a mondandót. Lehet, hogy olvasok majd még tőle, egyelőre ezt az ajtót nyitva hagyom.

Van benne egy rész, amit azóta sem tudok törölni a fejemből, és rágom magam rajta: „Mi a valószínűsége annak, hogy találsz valakit, akinek a belső ritmusa pontosan ugyanolyan, mint a tiéd? Ha ez a nő és ez a férfi mégis azt mondja, hogy szeretni akarják egymást, és együtt akarnak sétálni, akkor meg fognak állapodni valami közepes ritmusban. Te egy kicsit gyorsabban lépj, én meg egy kicsit lassabban fogok. De akkor mind a kettő elárulja magát. A kompromisszum rosszabb, mint ha az egyikük beadja a derekát. Mert a kompromisszumban mind a kettő elárulja magát, de ha csak az egyikük enged, akkor legalább csak egy árulja el magát. Tragikus.”

Én erről eddig NAGYON másképp gondolkoztam. Lehet, hogy elméleti síkon ez így működik, de ha így működtetnénk, nem élnének emberek együtt. Szerintem (és engem így is neveltek) a kompromisszum jó megoldás. Nektek erről mi a véleményetek?