Régi karácsony

by István Fekete

A kötetben egybegyűjtött adventi és karácsonyi történeteket Fekete István 1947 és 1969 között, az Új Ember című hetilap felkérésére írta. A sokszor személyes emlékeket felidéző elbeszélések szereplői egyszerű, a természet közelségében élő emberek, akiket az író a maguk esendőségében ábrázol. Hétköznapi „csodatörténetek” ezek a kegyelem ünnepi pillanatairól, amikor a lét egyetemes fájdalmai közepette váratlanul felragyog „a békesség földöntúli fénye”.

Genres: Classics

159 pages, Unknown Binding

First published January 1, 1995

About the author

István Fekete was a Hungarian writer, author of several youth novels and animal stories.

He is perhaps best known for his youth novel Tüskevár ("Thorn Castle", 1957), about two city boys' summer holiday at the corner of Lake Balaton and Zala River, their experiences, adventures, contact with Nature in its genuine form. They are helped by an old man on their gradual journey into manhood. This novel was awarded the Attila József Prize in 1960, was made into a film in 1967 (see its IMDb entry) and was voted to be the 8th most liked novel of Hungary in the Big Read in 2005. Its sequel was Téli berek ("Winter Grove", 1959).

This novel, as well as Vuk: The Little Fox and Thistle, were also in the top 100 of the Big Read.

Reviews

[Zoltán · Rating 5 out of 5]

Szerencsés voltam szüleimmel: sokáig hagytak pancsolni a karácsony misztériumában. Számomra még akkor is angyalkák játszották a mennyei postás szerepét, s a fenyő szúrós ágaival maga a Kis Jézus bíbelődött, amikor társaim a mindentudók fölényességével meséltek a közös fadíszítésről és ajándékcsomagolásról, s csupán szájuk szögletéből integetett felém a gúny apró kis mosolya. Nevetséges lehettem? Talán. Szégyellni való? Visszagondolván, bizonyosan nem. Legszebb karácsony estéim köszönhetem a gyermeki ártatlan hiszékenységnek. Ráadásul, kisvárosi lurkóként az ablak előtt tovasikló szán csengettyűszava vagy az ablakokból áradó gyertyafényes ünnepi derű még valóság volt, megfogható, nem csupán irodalmi giccs. A tovaillanó évek először a havat tüntették el, majd cilindert húztak a misztikum és meghittség varázsára is, mely lassan átadta helyét a megszokásnak, a karácsonylás gyökerét vesztett, üres rituáléjának. Ahogy soványodott a gyermekkor szelleme, úgy hízott bennem jó kövérre a vágyakozás a régmúlt karácsonyok iránt.
Minden könyvbarátnak, ki hasonlóképp érez, becses ajándék lehet Fekete István novelláinak gyűjteménye. A rövid történetek nemcsak visszaadnak valamit nagyapáink karácsonyainak soha vissza nem térő hangulatából, de a részévé válás illúziójával is megajándékozzák az olvasót. Érdemes odafülelni Sinkó Ferenc szavaira:

"Az elmúlt esztendők hosszú sorában, valahányszor felmerült a kérdés a szerkesztőségben, mit is adjunk karácsonyi számunkban olvasóinknak, a legelső, amiben gondolkozás, vita nélkül mindnyájan egyetértettünk, az volt:
– Természetes, valamit Fekete István tollából. S mikor a telefon megcsendült kérő szóval az író budai lakásában, az ő első szava is az volt:
– Természetes, hogy adok."

Ki hozzájut, javallom, olvassa apránként a könyvet. Hagyja, hogy lassan szürcsölve a történetek átmelengessék belsőjét, mint az átfagyott embert a bögre forró leves. Huszonhat novella, huszonhat szép történet a képzeletbeli irodalmi karácsonyfán. Megéri leülni alája!

[Kíra · Rating 5 out of 5]

Hát ez valami gyönyörű volt! Rengeteg rövid, téli / karácsonyi novella, csodálatosan megírva!

[Kata Fulop · Rating 5 out of 5]

Csodálatos karácsonyi olvasmány, nagyon erős megidéző hatással. Annyira át lehetett élni a novellák hangulatát, hogy már sokszor éreztem a hó tapintását és hidegét, vagy hallottam a tűz ropogását. Nagymamám meséi jutottak eszembe némelyik novella olvasása közben és a havas tájak leírása nosztalgikus hangulatba hozott, mert gyerekkoromban még tapasztalhattuk a havas tájat, szánkózást a domboldalon és a fehér karácsonyt. Napjainkban sajnos mindezek már csak emlékeinkben élnek.

[Nárcisz · Rating 5 out of 5]

A tökéletes könyv karácsonyra hangolódáshoz.

[Zsófia Forró · Rating 5 out of 5]

Nem szoktam kifejezetten karácsonyi történeteket olvasni, mert mióta a kereskedelemben dolgozom, nekem ez az időszak nem a boldog készülődésről szól, hanem a túlórákról, tömegről, hajtásról (bár ahogy az ilyenkor teljesen megbolondult embereket nézem, nekik is inkább őrült idegbaj ez, mint nyugodalmas ünnep).
DE Fekete Istvánt olvasni nekem mindig olyan, mint hazamenni. Az ő történetei nekem az otthon melege, vele újra gyermeki örömmel tudok gondolni a karácsonyra, ezért az idei egyetlen ünnepi könyv, amit olvastam, az a Régi karácsony című novellagyűjtemény.
A kötetben szereplő történeteket eredetileg az Új Ember című hetilapba írta Fekete, 1947 és 1969 között. A novellák advent, karácsony és szilveszter idején játszódnak, és a falusi, természettel együtt élő emberek napjait mutatják be. Sok személyes élményt is beleszőtt az író a történetekbe:
"Ez a vadásztársaság nem nagy. Jánossal együtt hatan vagyunk. Öt Fekete és egy Kittenberger. Az öt Feketét nem érdemes bemutatni, Kittenberger Kálmánt pedig felesleges..." :)
Az egyik kedvenc novellám A karácsonyfa című, amiben egy karácsonyfának szánt kis, haldokló fenyő gondolatait ismerjük meg, "aki" haldoklásában is csak örömet szeretne szerezni, mert ez a rendeltetése.
"És arra gondoltam, nem veszek többé haldokló kis fenyőfát még hátralévő karácsonyaimra, csak egy ágat, hiszen amiért veszem a kis fákat s a kis gyertyákat - az emlékezés és a szeretet lángja -, nem bennük, hanem énbennem, magamban van."
De olvashatunk eltévedt erdészről, akit a sarkcsillag segít ki az erdőből, medvét táncoltató oláhról, akit vendégül látnak karácsony alkalmából, gyerekekről, akik bármit megtennének legjobb barátjukért és szilveszteri mulatozásról is.
Nagyon jó érzés volt pár napot otthon lenni Fekete István világában, és továbbra is csak ajánlani tudom őt mindenkinek, aki valami szépet és őszintén meghatót (vagy épp vicceset, mert a humora is zseniális) szeretne olvasni az ünnepek alatt - vagy bármikor.

[Gabriella Cseh · Rating 5 out of 5]

Régen olvastam már a szerzőtől, jó volt most kézbe venni a kötetet, és megismerni az elbeszéléseket.
Szívemnek legkedvesebb talán a Roráte című volt, de igazából mindegyik közel került hozzám. Ajánlom nektek.

[Adrienn Harskuti · Rating 4 out of 5]

Tódor, A csillag, Karácsony, A medve…
Jaj, de megható történetek, a legjobbkor került ez a kis kötet a kezembe! 🙏📖🎄

[rusitimi · Rating 4 out of 5]

Igazán kedves történet, az író finoman kalauzol vissza az alapvető karácsonyi értékekhez.