A regény egyik főhőse egy édes, kicsi lány, akit elszakít szüleitől a történelem, de mindenütt mindenki szeretettel veszi körül. A másik Kabai Erzsébet, csaknem felnőtt nő. Ellentmondásos egyéniség. Saját és társai egyhangú, csaknem szürke életét gyakran pezsdíti fel különc magatartásával. Tüskés modora részben felvett póz, részben hányatott sorsának következménye. Amióta az eszét tudja, árva, nincsenek rokonai, nincs otthona. Mégis újra és újra elfogja a gyötrő érzés, hogy volt időszak, amikor ő boldog volt és szerették. Hol? Mikor? Arra nem emlékszik.
Szerintem a generációm minden kamaszlánya olvasta ezt a könyvet annak idején! Most a kezembe került ismét, véletlenül, gondoltam, megnézem, mennyire haladta túl az idő. Meglepődtem, mennyire élvezhető most is, felnőtt fejjel is! Oké, a klubban kisz-együttes játszik dj helyett. A munkásszálló a könyvben jó hely a fiataloknak (ezt nem tudom) - az egyetemi kollégium biztosan az volt! (Ezt tudom.) A könyv több helyen is megríkatott, pedig ritkán sírok könyvön!