Une vie Quotes

Rate this book
Clear rating
Une vie Une vie by Guy de Maupassant
3,879 ratings, 3.79 average rating, 127 reviews
Open Preview
Une vie Quotes (showing 1-13 of 13)
“One sometimes weeps over one's illusions with as much bitterness as over a death.”
Guy de Maupassant, Une vie
“A szerelem! Két év óta növekvő szorongással töltötte el a közeledése. Most már szabad volt szeretnie; már csak találkoznia kellett vele!
Milyen lesz? Pontosan nem is tudta, és nem is kérdezte magától. Ő lesz, a többi nem fontos.
Csak annyit tudott: imádni fogja, és mindent megtesz érte. Együtt sétálnak ilyen esténként, mint a mai – kettesben a csillagoktól porzó ragyogásban. Egymás kezét fogják, s összesimulva mennek majd, és hallgatják egymás szívének dobogását, érzik válluk melegét, és szerelmük elvegyül a nyári éjszakák lágy tisztaságával. Annyira eggyé válnak, hogy könnyedén, gyöngédségük erejével megértik egymás legrejtettebb gondolatát is.
És ez örökké így lesz; az elmondhatatlan szeretet nyugalmában.”
Guy de Maupassant, Une vie
“Savo širdyje ji pyko ant Žiuljeno, kad jis to nesupranta, kad visai neturi to subtilaus drovumo, to instinktyvaus delikatumo; ir ji pajuto tarp savęs ir jo tarsi uždangą, tarsi kažkokią kliūtį, pirmą kartą pastebėjusi, kad du žmonės niekada negali prasiskverbti iki vienas kito sielos, iki minčių gelmių, kad jie gali eiti šalia vienas kito, kartais apsikabinę, bet ne susilieję, ir kad dvasinė mūsų esmė visą gyvenimą klaidžioja vieniša.”
Guy de Maupassant, Une vie
“Hát mindenki aljas, hazug és álnok? Szeme könnybe borult.
Ábrándjainkat néha olyan szomorúan siratjuk, mint a halottakat.”
Guy de Maupassant, Une vie
“Hát minden csak nyomorúság, bánat, szerencsétlenség és halál? Mindenki csal, hazudik, szenvedést és könnyeket hoz? Hol találhatunk valamelyes nyugalmat és örömet? Bizonyára egy másik létben. Amikor a lélek megszabadul a földi megpróbáltatásoktól.”
Guy de Maupassant, Une vie
“Egymásra néztek, azzal a mozdulatlan, éles, belehatoló tekintettel, amikor két lélek komolyan hiszi: eggyé tud olvadni. Egymást keresték a másik szemében, a szeme mögött, a létezés megfejhetetlenségében s ismeretlenjében. Néma, makacs kérdéssel kutatták egymást. Mit jelent majd egyik a másiknak? Milyen lesz az élet, amit együtt kezdenek? Milyen örömöket, boldogságot, csalódást tartogatnak egymás számára a házasság hosszú, felbonthatatlan, bizalmas kettesében? És mind a ketten azt érezték, hogy még sohasem látták egymást.”
Guy de Maupassant, Une vie
“Amilyen mértékben dagadt a teste, lelke egyre költőibben szárnyalt; s amíg az elhájasodott test a karosszék foglya lett, gondolatai érzelmes kalandokat szövögettek, melyeknek hősnőjévé saját magát tette meg. Voltak kedvenc történetei, amiket álomképeiben mindig felidézett, ahogyan a zenélődoboz is végeszakadatlanul ugyanazt a dalt ismétli, ha felhúzzák.”
Guy de Maupassant, Une vie
“Most először vette észre, hogy két ember sohasem tud egymás lelkéig eljutni, gondolataik legmélyére; hogy egymás mellett járnak, néha egymásba fonódnak, de nem válnak eggyé; hogy erkölcsi lénye mindenkinek magányos marad egész életében.”
Guy de Maupassant, Une vie
“A fiatal lány mintha önmagával találkozott volna ezekben a régi történetekben: elcsodálkozott, mennyire hasonlók a gondolataik, s mennyire azonosak a vágyaik. Mert minden szív azt képzeli: ő remegett meg először attól a sok élménytől, ami megdobbantotta már az első emberek szívét, és meg fogja dobogtatni az utolsó férfiét és az utolsó asszonyét is.”
Guy de Maupassant, Une vie
“Jeanne úgy érezte, lelke kinyílik, a megfoghatatlant érti most; és amint a mezőn szerteszórva ott látta az apró fényeket, hirtelen megvilágosodott benne, mennyire magányos minden ember – hogy minden csak elszakítja, messzire sodorja őket attól, amit szeretnek.”
Guy de Maupassant, Une vie
“Nagyon szomorú napok következtek; komor az élet az olyan házban, mely üresnek látszik, mert örökre eltűnt belőle valaki, akit annyira megszoktunk, és ha kezünkbe akad a halott valamilyen kedves holmija, mindig friss fájdalommal telnek meg a napjaink. Egy-egy emlék érinti minduntalan szívünket s megsebzi. Itt a karosszéke, a napernyője ott maradt az előcsarnokban, ez az ő pohara, amelyhez a lány még hozzá sem nyúlt. És minden szobában hányódik valamilyen apróság: az ollója, egy kesztyű, az a könyv, melynek lapjait elnehezedett ujjai meggyűrték; ezer semmiség fájóan jelentős lesz, mert ezer apró részletre emlékeztet.
És üldöz a hangja! Azt hisszük, hogy őt halljuk. Menekülni szeretnénk, bármerre, bárhová, kiszökni ennek a háznak kísérteti közül. De maradni kell, mert mások is vannak, akik maradnak, s ők is szenvednek.”
Guy de Maupassant, Une vie
“– Látja…az élet nem olyan jó…De nem is olyan rossz, amilyennek hisszük.”
Guy de Maupassant, Une vie
“Ennek a reggelnek tiszta fényében szívük egymás hangját visszhangozta.”
Guy de Maupassant, Une vie

All Quotes
Quotes By Guy de Maupassant
Play The 'Guess That Quote' Game